"az élet nem mindig habos torta..."

Minden nap történhet valami, ami kizökkenthet téged a megszokottságból, abból a közegből, amit eddig rutinszerűen csináltál. Először lehet, hogy meglepődsz vagy meg is ijedsz ettől, de ha végiggondolod hirtelen az életed, azt, amit csinálsz, amit teszel, rájössz, hogy nem kell félned semmitől, hiszen a tiszta szíved szerint cselekedtél eddig is, így nincs mitől tartanod.

Igaz, hogy mostanában az átlagnál korábban kell felébrednem, de nem szerettem volna ezt két óra előttre tenni, viszont mégiscsak felébredtem, most már nincs mese, olyan éber vagyok, hogy nemigen tudok visszaaludni. Most egyébként is különös gondot fordítok az alvás minőségére, de úgy látszik, ez nem mindig alakul jól. Ha már így fent vagyok, gondoltam írok neked pár sort, hátha te is hasonló cipőben jársz, mint én.

Elhatároztam egyszer magamban, hogy nem fogok mindig menekülni önmagam elől. Tudom, hogy nem mindig tudom hozni a legjobb formámat, de ez nem ok arra, hogy bármiről is lemondjak. Volt egy este, amikor konkrétan el is határoztam, hogy mindegy mi jön elém, azt bevállalom. Mert teljesült egy kívánságom. A bevállalás az szép dolog volt a részemről, mégis sokszor kerülök ezért kérdéses helyzetbe. Rá kellett jönnöm, hogy az élet erősebb nálam, vagy én nem vagyok még kész teljesen mindenre. Mivel érzelmileg labilisabb vagyok még mindig, így van, amiket csak nagy erőfeszítések árán sikerül megvalósítani.

Az élet egy perc alatt meg tud változni...

Egy mondattól...

Egy dologtól...

Egy embertől...

Volt egy álmom. Még akkor, amikor még csak elkezdtem a nagybetűs életet. Sajnos, ez az álmom nem teljesült, kettétörte a betegségem, de épp ezért más vette át a szerepet, koncentrálnom kellett önmagamra. Amikor le kell mondanod egy álmodról, egy életreszóló álmodról, ezt a keletkező űrt ki kell hogy töltse más, mert különben összetörsz végleg. Új örömök után kell nézni, ami képes pótolni a keletkezett hiányt. Mindenképpen muszáj pótolni, hiszen az élet nem állhat meg, és nem jó ha búskomoran nézünk a jövőnk felé.

Várod a Mikulást? És a Karácsonyt? Sok szép meglepetés talál ilyenkor gazdára és sok szép élménnyel is leszünk gazdagabbak. Már az izgalom kezd fokozódni, ahogy telnek a napok, és majd kiugrunk a bőrünkből, ahogy egyre inkább közelebb kerülünk ezekhez a szép napokhoz. Készítsd fel a szívedet, mert annyi minden szépséggel találkozol majd, hogy alig győződ ezt mind befogadni a kis szívedbe! :)

Érzékeny típusú vagy? Én nagyon! Egész betegségemet végigkísérte az érzékenység. Persze nem lehet mindent betegségre fogni, mert amíg kislány voltam, addig is nagyon hamar elsírtam magam. Az érzékenység megkeserítheti az életünket, ha nem tudjuk jól kezelni. Azt hiszem, hogy az érzékenységhez kicsit hozzátartozik a félelem is, ezért ijedünk meg hirtelen valamitől, ezért érezzük azt, hogy most rögtön sírni fogunk, mint a záporeső. Nem is tudom, hogy mennyire káros számunkra, ha túlságosan is érzékenyek vagyunk, mert azért az érzelmeknek is van sok hasznuk az életünkben, hiszen amikor egy jót nevetünk vagy bolondozunk, viccelődünk, akkor azért fantasztikusan jól tudjuk magunkat érezni.

Van, amitől az ember a gödörben érzi magát és van amitől az egekben szárnyal, vagyis egyik nap ilyen, a másik pedig másmilyen. :) Nyilván sokkal jobban érezzük magunkat, amikor jókedvünk van, ez kétségtelen. Én is ilyen fázisban vagyok most, kezdek túl lenni egy-két vizsgálaton, és eddig meg vagyok magammal elégedve. Ahhoz képest mennyit izgultam neki, most már csak az van az eszemben, hogy végig kell csinálni, mert egy nagy teher jön le akkor a vállamról, akármilyen eredmény is lesz.