"az élet nem mindig habos torta..."

Ismerős még ugye neked is A Titok című film? Hit, Vágy, Elvárás! Elhiszed, hogy eljutsz a célodig, nagyon vágysz is rá, és elvárod, hogy meg is valósuljon ez az elképzelt célod. Még most is időszerű megnézni még egyszer ezt a filmet. Amiért az eszembe jutott, az még mindig a szokásos januárban megtett, megígért fogadalmakkal van kapcsolatban. Most írtam ugye előzőleg erről, ma reggel, de amiért ismét szóbahozom az az, hogy összefüggésben vannak ezek a fogadalmaink a szokásainkkal. Most arra keresem a választ, hogy miért a rossz szokások alakulnak ki gyorsabban és miért ezek a rossz szokások rögzülnek be az életünkbe a legnagyobb mértékben?

Tettél újévi fogadalmat? És elgondolkodtál-e azon, hogy tavaly ilyenkor pont ugyanez volt a helyzet? És belegondoltál-e, hogy majd egy év múlva is pont azt szeretnéd, mint amit most kitűztél magadnak? Nézzünk csak utána, miért történik ez, miért van az, hogy alig sikerülnek az újévkor felállított céljaink?!

Miért is nem jutottam sokáig egyről a kettőre a betegségem ideje alatt? Már sokszor írtam itt a blogban, hogy nehezen kezdtem el gyógyulni. Ennek az okára most kezdek fényt deríteni teljes valóságában, mert kezd tudatosulni, hogy az állandó panaszkodásommal és a sok kifogásokkal, amikre "támaszkodtam", nem volt esélyem a gyógyulásra.

Van úgy, hogy egy trauma vagy egy tragédia, egy betegség ébreszt rá arra, hogy más is van benned, mint amit eddig gondoltál magadról. Ráébredsz, hogy van más út is a győzelemig, nemcsak az, ahol mindig megtorpansz és nem jutsz tovább. Új látásmódod alakul ki, más szemmel nézed az életedet, és másképpen is kezdesz viselkedni. Megváltozol hirtelen! Miért is történik ez veled? Sejted vagy sem?

Van, hogy kifáradunk. De rettentően! Úgy, hogy az agyunk már nem tud kikapcsolni, csak pörög tovább egyfolytában és nincs megállás, nincsen lelassulás, csak a felfokozott feszültség van, amit nem tudunk hirtelen jól irányítani. Ilyenkor próbálunk magunknak pihenőidőt keríteni és kikapcsolni, de nem megy! Már annyi minden van a fejünkben, hogy nem tudjuk követni a gondolatmenetünket.