"az élet nem mindig habos torta..."

Érezted-e már, hogy amit éppen csinálsz, annak meghatározó szerepe van az életedben? Vagy nemcsak meghatározó szerepe van, hanem lesz is az életed további alakulásában? Amikor úgy gondolkodsz, hogy tudod, érzed is azt, hogy ami megváltoztathatja az életedet, azt a valamit, azt nem szalaszthatod el, nem engedheted ki a kezeid közül, mert akkor veszíteni fogsz, akkor már látod, hogy lépned kell, cselekedned kell, hiszen a saját jövőd a tét, a saját boldogulásod forog kockán. Gondold át ezt és találni fogsz ilyen pillanatokat most az életedben, amikre ezek a fenti szavak igazak lesznek.

Életünkben jelentős szerepe van a gondolkodásunknak, az érzéseinknek, a megtapasztalásainknak és nem utolsósorban a megérzéseinknek is. Ezek jelentős befolyással vannak a mindennapjainkra. Amit látsz vagy amit hallasz, az mind szerepet játszik az életedben. Ahogyan gondolkodsz, úgy formálódik a világ körülötted. Amit érzel, az nagy befolyással van a gondolatvilágodra, és a megérzéseid azok, amik formálhatják a napjaidat. Ezek mind összefüggnek egymással, és mindegyik részt vesz a mindennapjaidban. Így lesz az életed kerek és egész, hogy ezekre figyelsz.

Ha csalódik az ember, akkor általában oltári nagyot csalódik hirtelen. A lelke zuhan egy nagyot, a lelkivilága romokban hever, és az érzés, amit ilyenkor érez, az semmihez sem hasonlítható, mert annyira letaglóz ilyenkor valami, hogy azt sem tudod mihez kezdjél magaddal. A szíved összeroppan, és tehetetlen vagy, nem tudod mire vélni a csalódásod okát. Kérdéseket próbálsz feltenni magadnak, hogy ez akkor most miért is pont veled történt meg, és mi az, ami most meg tudna egy kicsit nyugtatni. 

Van az a helyzet, amivel nemigen tudsz mit kezdeni, hiszen rajtad kívülálló okok miatt érzel hiányt vagy veszteséget. Ilyenkor belátással kell tudnod lenni, és olyan is lehet, hogy sok időt igényel ezeknek a hiányoknak vagy veszteségeknek a feldolgozása. Én most pont belecsöppentem hasonlóba, és türelmesnek kell lennem, plusz még új lehetőségek után is kell néznem, hogy hátha tudok egy új álláspontot kialakítani, ami segíti az előrehaladásomat.

Képzeld el, gondolj bele abba, hogy egyszer csak befészkeli a tudatodba magát egy kósza gondolat vagy egy kósza érzés. Annyira idegesítő lesz ez egy idő után, hogy azt hiszed, nem tudsz vele mit kezdeni, kénytelen vagy tűrni és várni, hogy magától elmúljon. Most nem olyan betegesen rossz gondolatra gondolok, amit tényleg nem tudsz féken tartani, hanem olyanra, ami időnként meglep téged a jelenlétével. Mihez kezdesz? Tudod-e, mit fogsz csinálni a következő percben? Hogyan hessegeted el magadtól ezt a rossz beidegződést? Néha előfordulhat ilyen, még ha elég kevés is az esélye.

Az érzelmeid, a gondolataid, az álmaid, a vágyaid, netán a félelmeid is úgy hatnak rád és ezzel egyetemben az univerzumra is, hogy nem mindegy, mikor milyen érzések, gondolatok lakoznak benned, mert ezzel ugye valóságot teremtesz önmagad körül. Megjelenhetnek az életedben olyan erők, amik befolyással lesznek a jelenedre és ezzel együtt a jövődre is. De akármilyen ügyesen is próbálunk gondolkodni, mindig lesznek visszahúzóerők, amiket semlegesítenünk kell. Ez olykor elég nehéz feladatot ró ránk.

Igen! Talán fel is tehetnéd a kérdést önmagadnak, hogyan is közelíts saját magadhoz, az érzéseidhez, a gondolataidhoz, az álmaidhoz? Mert ha elfogadod a címbéli kijelentést, miszerint te teremted meg saját valóságodat, akkor azt hiszem, hogy a képzeletedben a határ csakis a csillagos ég lehet. Annyi mindent tudsz tenni önmagadért, hogy még összeszámolni sem fogod tudni hirtelen. De ez így jó, és így szép és így helyes!