Harcolok magamban egy stílus ellen, ami mindig megkeményíti a szívem, és olyan mondatokat csal ki belőlem, amiket talán nem is szeretnék mondani, vagy leírni. Azt hiszem, hogy változom, és pluszban még a gyógyszerek fura hatásai is közrejátszanak ebben.
Harcolok mindezek ellen, és azt hiszem, hogy több időre van szükség, mire kialakulhat egy barátságosabb hangvétel. Nem tudom, hogy más mit vesz észre mindebből, de belül a szívem mélyén igenis harcolok azért, hogy olyan gondolataim legyenek, amiket jó szívvel fogadok én is. Bár a gondolatokat csak nagyon nehéz befolyásolni, de nem lehetetlen.
A változást mindig el kell tudni fogadni, akár kellemes, akár kellemetlen egy kicsit. Ha kellemetlenül érint, azon kell fáradozni, hogy olyan kellemessé tudjuk tenni, amennyire csak tudjuk. Én nehezen viselek minden változást, de azért észreveszem. Harcolok ellene, mert megszoktam a régit, és a kényelmi zónámból alig akarok kilépni. Életünkben sok minden ellen harcolunk, de van, mikor meg kell, hogy adjuk magunkat, mert a természet törvénye erősebb.
Amikor megadom magam, abbamarad a harc, és egy átalakulási folyamaton megyek keresztül. Ez lehet jó (amire érdemes törekedni), de lehet rossz is, mert önmagamat kell feladnom azért, hogy egy új születhessen bennem legbelül. Mint ahogy pillangó születik a hernyóból, ott kell hogy hagyja a csúnya alakját, hogy egy varázslatos pillangóvá változhasson. Nekem is ott kell hagynom a régi rosszat, ami nem is volt néha talán olyan rossz, hogy egy csodálatosabb valakivé tudjak válni.
Ezért kell mindig átértékelnem magam, és a harcomat kell feladni, nem mást. Élni kell az életemet, és várni, hogy az a bizonyos folyamat hogyan is fog lezajlani bennem. Azt hiszem, most is ilyen változás küszöbén állok, és az a dolgom, hogy türelmes legyek. Ha tudok segíteni magamnak, akkor helyes, ha közbeavatkozom, de várni tudni kell, mert az eredmény igazolni fogja, hogy érdemes volt várnom.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek