Rohanunk, rohanunk naphosszat. Vagy a gyerekért kell menni az oviba, vagy dolgozni sietünk éppen, de otthon sincs „nyugtunk”, mert nem hagytunk magunknak.
„Idő állj meg egy pillanatra, s ti, suhanó percek, várjatok….” – ez esküvőm legszebb idézete. Azóta is igyekszem e szerint élni, ne hagyjuk, hogy legyűrjön az élet, mi győzedelmeskedjünk az időnk felett. Ha lassítjuk a tempónkat, észrevesszük majd, hogy éppen a madár csicsereg hajnalban, mikor ébredezünk, vagy a fűszálak között felfedezzük azt a gyönyörű virágot, mi mindig ott virít, színpompája ellepi a tájat.
Begyorsult világban élünk. Nincs semmire időnk. Vagy lenne, de….!!! Ott van az a fránya „de” szócska. Hanyagoljuk ilyenkor a szótárunkból, az aktív szókincsünkből az ilyen, és ehhez hasonló szavakat, kötőszókat, stb. Van, mikor tényleg be kell gyorsulni, azonban akkor is a helyén kell, hogy legyen az eszünk. Gondolkodjunk józanul, bölcsen, megfontoltan.
Egy kimondott rossz mondat, mivel örökre megsérthetünk valakit, visszacsinálnánk, de már nem lehet. Tudjunk bocsánatot kérni ilyen esetben, minél hamarabb, amíg nem késő, amíg még ott van a pillanat lehetősége. Szeretettel közelítsünk embertársunk felé, legyen az bárki, akivel csak találkozunk a nap folyamán.
Hallgassunk meg egy csodaszép zeneszámot, ha van kedvünk hozzá így a hétvége előtt!
Utolsó kommentek