Az is hozzátartozik a blogomhoz, ha akkor írok, mikor a legnagyobb krízisben vagyok. Tudom, hogy nem jó olvasni erről, de így hiteles, és mivel visszaeső típus vagyok, többször fordul elő ilyesmi. Most annyira mélyponton vagyok, hogy egyedül nem is tudok majd kilábalni ebből a csapdából. Nem írom le a tüneteket, mert hosszú lenne a sor, elég ha a letargia szó legrosszabb értelmét vesszük. Eléggé elhanyagolok mindent, és mindenkit. Sajnos ezt nem szabad csinálni, mert megyek a gödörbe lefelé, egyre lejjebb.
Vajon mihez kezdjek?- Jó ötlet lenne aludni menni, de nem jön be a saját tanácsom sem, hogy ha "nem tudsz elaludni, csak csukd be szépen a szemed, és addig ki se nyisd, míg reggel fel nem kelsz." Így most leültem a gép elé, hátha felvidít.
Nagyon rossz, hogy nem csinálok semmit, mert nem fáradok ki egészségesen a nap végére. Tornázni is kellett volna, az még plusz energiát szokott adni. De mindezt nem tettem meg, így itt "állok" éberen, úgy, hogy sehogy nem tudok elaludni majd. Olvasni nem tudok ilyenkor, ezt is elvetettem, mint ötletet. Van még amire várok: Beneveztem egy tanfolyamra, "Hogyan valósítsuk meg vágyainkat?". Mivel céljaim vannak, csak most nem sikerül odáig jutni, hogy foglalkozzam is velük, ebben a leendő tanfolyamban bízok.
Van még egy ötletem, ami kihúz a csávából. Szeretteimmel kell több időt töltenem most, többet kell kommunikálnom akár velük, akár a többi emberrel. Beszélni kell! Bármiről, még panaszkodni is lehet egy kicsit ilyenkor, de főleg a kommunikáción van a hangsúly. "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." Ha magamba zárkózok, az lesz a legnagyobb hiba, amit elkövetek. Másodszor pedig ki kell mozdulni a lakásból. Menni kell!!! Muszáj! Vagy a kertajtóig, ha tovább nem merek, de menni kell. Gyalogolni, sétálni, beszélgetni, ismerkedni, észrevenni a többi ember jókedvét, sőt, át kell venni a többi ember jókedvét, örömét. Együtt kell lenni barátainkkal, ők már tudni fogják, hogyan húzzanak ki a pácból.
És hagyni kell, hogy ezek a csodák megtörténjenek velem, hagyni kell most egy kicsit, hogy sodorjon az ár, vigyen a jó sors, amerre jónak lát. Vissza kell vonulnom addig, míg újra megjön a jókedvem, és kezdhetem, folytathatom ott, ahol abbamaradt az életem, ahol egy kicsit megtört minden.
Ha ilyen cipőben jártok néha, mint én, ne hagyjátok eddig elfajulni a dolgokat, hamarabb kell lépni, hamarabb kell ötletelni azon, hogyan jöjjünk ki a mélypontról.
Ui.:- Keresek egy szép dalt, ami talán téged is felvidít! :)
Utolsó kommentek