A világ fejlődik, s vele együtt mi is változunk. Sok mindent tanulunk életünk során, de van, hogy elfelejtjük tovább is adni tudásunkat. Pedig minden korosztálynak, minden generációnak szüksége van arra, hogy ők is fejlődjenek, változzanak a világgal együtt, (sőt!), megelőzve azt. Elmondok egy esetet, ami számomra nagyon elgondolkodtató, hogy miért is teszem olykor, amit teszek.
Szeretek sütni. Van is sok receptem, olyan igazi családi receptek, amit féltve őriz mindenki azért, hogy az lehessen az ő specialitása. Nekem is volt egy ilyen kis receptem, amit semmilyen kincsért nem adtam volna át senkinek. Nem tudom, hogy a makacsságomnak köszönhető, vagy annak, hogy szerettem volna, ha csak én tudom elkészíteni a kis kifliket. Még régen hallottam ezt a receptet a tv-ben, és be kellett telefonálni a receptért. Talán ez lehetett a végső ok, amiért nem adtam egy ideig ki a kezeim közül ennek a kis kiflinek a receptjét. Elismerést szerettem volna mindig kapni, a család örült is, ha sütöttem. Azután gondoltam egy nagyot, és végül megszakadt az átok, és most már szívesen osztok meg recepteket, hogy tovább terjedjen, s bárki örülhessen neki.
Azért írtam le az előző pár sort, hogy tanuljon mindenki az én hibámból. Bármivel kapcsolatban kialakulhat efféle irigység, de jó, ha minél hamarabb elűzzük az ilyen gondolatokat, mert sok jót nem szül, az biztos. Bizony, hogy át kell adnunk a tudást, amit megszereztünk, mert ha nem tesszük meg, szegényebbek leszünk egy érzéssel. Elemezd ki magad, te mennyire szoktál hasonló helyzetbe kerülni. Sok barátot szerezhetsz magadnak ha átadod a tudásodat, és ez az igazi elismerés, hogy tovább adod, amit tanultál.
Utolsó kommentek