Persze nem mindenki, de én ha túlságosan is sokat foglalkozom a lottójátékkal, vagy bármilyen szerencsejátékkal, bizony, hogy sokszor úgy szól rám a család, hogy fejezzem be, mondván, a sorsjeggyel is csak elvétve nyertem eddig, és lottón meg egyáltalán nem. Mégis. Újra meg újra előjön ez a szenvedélyem, főleg ha látom, hogy csábító a nyeremény. Pedig jókor kell okosnak lennünk, ha nem akarjuk eljátszani akár az otthonunkat is veszélyes helyzetekben. Csábító a nagy nyeremény, de van, mikor még "kicsiben" sem éri meg a játék.
Szerencsére más káros szenvedélyem nincs, de ez a szerencsejáték, ez néha nem hagy nyugodni, ha belelovalom magam, mennyi mindent is lehetne venni a lottóötösből. "Bánatomra" most is elég szép összeg van a nyereménylistán, de kihagyom a lehetőséget, már annyira sikerült lenevelnem magam, hogy csak akkor lottózom, amikor óriási a tét. Akkor sem sokáig, és a pénztárcám költségvetése sincs úgy kialakítva, hogy megtehetném.
Az a kisördög, amiről egy-két bejegyzésben írtam már, az ugye dolgozik rendesen bennünk, nem hagy nyugodni, és ha pluszban még olyan ismerőssel is találkozol, beszélgetsz, aki szintén hasonló cipőben jár, akkor kész a káosz, vége minden ellenállásnak, és már a kezedben is van a megvásárolt sorsjegy vagy éppen a nyerő heti lottószelvény. Pedig jó lesz, ha Fortuna idefigyel egy kicsit rám, mert kemény dió vagyok, nem szoktam feladni, de itt, ebben a csatában lehet, hogy ő lesz a nyerő.
Legyünk szenvedélyesek, de találjunk más hobbit, kedvtelést, szórakozást, mert ami ilyen nagy lelkesedéssel jár, mint a szerencsejáték, sokszor visszaüt, mint a bumeráng. Mindenki szeretne gazdag lenni, ez nem vitás, mert mostanában különösen jól is jönne. Figyeljünk józan eszünkre, gondolkodjunk reálisan, aki akarja, ki is számolhatja, mennyi a reális esélye a nyerésre, de a sorsjegyen is fel van tüntetve a nyerési arány. A múltkor nyertem kétezer ft-ot az egyik sorsjegyen, de amilyen vagyok, kifolyt a kezeim közül, újra eljátszottam, és huss! - vége is lett a nagy örömömnek hirtelen. Néha engedhetünk a csábításnak, de egyfolytában úgysem lesz szerencsénk, mert valahogyan így van ez kitalálva.
Már kitöltöttem a heti aktuális lottómat, de nem szoktam mindig feladni, valahogyan visszatart egy kicsit a félsz is, vajon mi lesz, ha..., nem nyerek. Tudom, nyerek jó sok tapasztalatot, mégis ismerem magam annyira, hogy ha egy kicsit össze tudok spórolni a pénzemből, biztos, hogy valamelyik sorsjegyárus közelében találom magam hamarosan. Ezután módszeresen szeretnék játszani.
Csak akkor vehetek újra lottót vagy sorsjegyet, ha el tudom tenni a magam számára a nyereményt. Ha nem nyertem, újra spórolnom kell kőkeményen, és játéknak kell felfogni az egészet, semmi elkeseredés, semmi búslakodás nem lehet részemről. Nem éri meg, mert csak akkor van meg a játék öröme, ha tudjuk élvezni, és ha tudjuk kezelni a szenvedélyünket. Szóval csak ügyesen, okosan, minden belefér az életünkbe, de néha kell a kontroll, kell az, hogy megvizsgáljuk a káros, a túlzott szenvedélyeinkkel kapcsolatos dolgainkat. Még időben kell észhez térni.
No, de még messze van, mire elviszik a főnyereményt, addig hallgassunk meg egy jó kis dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek