Nagyon sok helyen olvasom, hogy minden betegség visszavezethető lelki okokra, lelki tünetekre. A lelki probléma egy fontos dolog, amit kezelni kell valamilyen módon. Én mindig hittem az alternatív gyógyászatban, igyekeztem is természetes úton gyógyulni. Csakhogy ez nem volt elég, mert legelőször, mikor felírták a gyógyszereket a betegségemre, én csak addig szedtem, amíg úgy éreztem, hogy már visszanyertem a régi önmagam, újra az a vidám és boldog lány voltam, mint mielőtt megbetegettem.
Azt mondják ugye, hogy lelki probléma miatt alakult ki a betegségem. Gyerekkoromban nagyon szégyenlős kislány voltam, ami esetleg visszavezethető arra, hogy én voltam a legkisebb gyermek, és nagyon-nagyon szófogadó voltam. Féltem egy kicsit az apai szigortól is, nem szerettem a hangos beszédet, a veszekedést. Nagyon jó gyermek voltam, jó tanuló, szerettem is tanulni, és élveztem iskolába járni. Szerettem játszani a barátokkal, iskolatársakkal, egészen nyolcadikos koromig (később is a gimiben, csak akkor már változtam). Történtek olyan dolgok abban az időben, amire nem szívesen emlékszem vissza. Fejlődésben lévő fiatal lány voltam, és nagyon szégyenlős még mindig. Volt egy szomszéd fiú, aki miatt nem mertem hazamenni egy ideig. Nagyon tartottam tőle, és egyre csak fokozódott a félelmem. A szüleimnek is már csak akkor mondtam el, hogy mit éreztem, mikor már feleség és anya lettem. Emiatt is alakult ki nálam, hogy kezdtem félni az emberektől később. Még most is kísért a múlt emléke, pedig igyekszem mindent optimistán szemlélni, de ami egyszer az ember kisagyába fészkelődött, azt nehéz onnan kigyomlálni. Nagyon sok betegség kialakítója a gyermekkorban elszenvedett valós vagy valósnak gondolt sérelmekből adódhatnak. Már ilyen kiskorban is figyelni kell a gyermekeinkre, nehogy félelem alakuljon ki bennük bármivel kapcsolatban. A gimiben visszanyertem az igazi énemet, remek barátokra találtam, és élvezetes volt minden egyes ott töltött nap. Ott is jól tanultam, élveztem a diákélet minden örömét. Sokat jártunk kirándulni, az osztállyal minden évben mentünk többször is országot látni, és remek csapatok jöttek össze egy-egy kirándulás alkalmával.
Amikor beteg lettem, minden megváltozott. Gyanú ébredt bennem az emberek felé, megint félni kezdtem, és amikor abbahagytam a gyógyszer szedését (mondván már meggyógyultam), azt hittem, hogy ez a betegség csak eddig tartott. De nem így történt. Rosszul lettem több éven keresztül, visszaestem, és következett a kórházi ágy. Az egészet azért írtam le, hogy okuljál az én hibámból, vedd észre az intő jeleket, akár magadon, de főleg a gyermekekre kell nagyon vigyázni. Ők annyira védtelenek és annyira sebezhetők, hogy szükségük van sok-sok törődésre és szeretetre. A lelkünk hamar sérül. És nagyon lassan gyógyulnak a lelki sebek. Ezzel nem akarom lebecsülni a testi fájdalmakat, mindkettő nagyon rossz annak, akit érint.
De amire szeretnék utalni, az, hogy bizony a lelki problémák okozhatnak testi tüneteket is, mégha a kiváltó ok mégiscsak lelki eredetű. Nálam azért inkább a lelki oldalt kellett gyógyítani, hiszen nagyon magambaforduló lettem. De én hiszem, hogy minden betegségre van gyógyír, csak rá kell találni a kiváltó okokra, és azokat kell megszüntetni. A tanulság csak az lehet, hogy sosem szabad önhatalmúlag megszüntetni a gyógyszer szedését. Nem véletlenül írták föl, és a természetgyógyászat is besegíthet, mégpedig igen hatékony módon. A kettő ötvözete alkothatja az igazi gyógyulási folyamatot.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek