Paul Hauck könyvében (Mélyponton - Hogyan másszunk ki a depresszióból?) olvastam a következő mondatokat: - "Kimászol a depresszióból akkor is, ha semmit se teszel ellene. Úgyhogy ne ess kétségbe, ha kétségbe esel. Hisz kék az ég és a nap fölkel a horizonton." - Sokat olvastam már a depresszióról, és szívesen ajánlom neked ezt a könyvet.
Megmutatja a depresszió három okát, amiket ha közelebbről megismersz majd, megkönnyebbülsz, és látni fogod, hogy van megoldás a depresszióra is, ami még talán nem is a legnagyobb ok a búslakodásra. Persze tudom, mindenkinek (nekem is) a saját betegsége a legfontosabb és szeretne minél hamarabb megszabadulni tőle. Az író nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy ki tudunk mászni a depresszióból, ha mi is teszünk érte.
Régen, mikor még csak hírből sem ismertem a szót, hogy depresszió, vidám voltam, boldog és kiegyensúlyozott. Azután valamiért megbetegedtem. Később sajnáltam magam, hogy milyen beteg vagyok, és még később másokat okoltam a betegségemért. Nem szabad! Ha önmagadat marcangolod, nem jutsz semmire. Ha sajnáltatod önmagadat, méginkább beteg maradsz. Ha másokat okolsz a betegségedért, nagy hibát követsz el.
Egyedül te vagy képes kimászni a depresszió kötelékéből. Minél több segítséget veszel igénybe, annál önállótlanabb leszel, és nem leszel képes semmit megtenni, ami a te feladatod lenne. De ha egyszer rászánod az idődet és az erődet, hogy tegyél önmagadért valamit, egyszerűen elsuhan a rosszkedved, mert az elfoglaltság kitelíti az idődet, és nem lesz okod máson gondolkodni, mint azon, hogy mi is a következő dolog, amit meg kell tenned. És ha meg tudtad tenni, jöhet a következő dolog, ami eszedbe jut, és azt is könnyedén megteszed. És így tovább! Egymást érik a feladatok, és még csak pihenni is elfelejtesz, mert értelme lett az életednek, tudod, hogy mit miért csinálsz már, és már várod az újabb lehetőségeket.
Mindenki kerülhet mélypontra. Amiért nem szabad megrekedni az az, hogy tudod, van jövőd, és van jelened főleg, a múlttal pedig csak viszonylagosan érdemes foglalkoznod. Nem szabad az emlékeinknél leragadni, még akkor sem ha azok fájó emlékek, és egy ideig nem is tudjuk feldolgozni őket. De ha minden nap egy kicsivel többet teszünk az előzőnél, már kevesebb időnk marad keseregni, használjuk ki ezért okosan a napjainkat.
Olvasd szeretettel Paul Hauck könyvét, és higgy neki!
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek