Azt hiszem, hogy úgy illik, hogy pár szót írjak az előző bejegyzés hozzászólásához. Nem szerettem volna erős szavakat használni, és elnézést kérek SütiBagolytól, ha megbántottam volna. Nem tudtam hirtelen hogyan reagáljak, és az érzelmeim túlsúlyba kerültek, ezért sikerült egy kicsit úgy válaszolnom, hogy lehet, a szavakkal megsértettem.
Azóta is gondolkodom, hogy miért veszi át felettünk az érzelem az irányítást. Nagyon magunkra veszünk valamit, amit a társunk pedig nem is úgy gondolt ahogy azt mi értelmezzük. Később, amikor lehiggadunk, már késő minden, mert a viszontválasz nem sikerül úgy, hogy megmaradjon az egyensúly a kapcsolatban. Ezért még egyszer elnézést kérek.
Vannak blogok, ahol letiltják a hozzászólásokat. Én örülök, ha írtok, mert látom, hogy érdekel amit írok, és ha visszaolvasol, láthatod, hogy igyekszem válaszolni minden hozzászólásra. Ez nem mindig sikerül jól, és azt hiszem ilyenkor bennem van a hiba. Formálódtam elég sokat amióta írok neked, és hogy milyenné váltam, azt csak a kívülálló tudja jól megítélni.
Az élet néha kiszámíthatatlanul osztja a lapokat számunkra. Nyugodtak csak úgy tudunk maradni, ha tényleg betartjuk a szabályt, hogy számoljunk el háromig, mielőtt haragosan visszavágnánk a társunknak. Ez egy egyszerű módja annak, hogy elkerüljük a konfliktusokat.
Utolsó kommentek