Néha írok egy-egy bejegyzést a mozgásról, ösztönözve magam arra, hogy ne feledkezzem meg a fontosságáról. Mindenkinek a könyökén jön már ki a szó, hogy "mozgáshiány", pedig nem véletlenül jut néha ez eszünkbe.
Bizony! Eléggé mozgáshiányos életet élünk. Persze ismét tisztelet a kivételnek, ők ugyanis tudják, mennyire fontos is a mozgás az életükben. Elgémberednek a tagjaink, ha nem mozgunk eleget. Aki meg ráadásnak még fogyókúrázik is, azt sem tudja, hogyan is közelítse meg ezt a fogalmat. Kemény diónak látszik, pedig az előzménye rém egyszerű.
Mindenki tudja, hogy nagyanyáink még mosószappannal mosták a ruhát, mángorlóval vasalták, ami épp elég fizikai munkát adott nekik. Volt egyébként is mit csinálniuk még ezenkívül is, el voltak foglalva rendesen. Nem is volt annyi betegség, mint mostanában. Aki tud magának keresni tennivalót napközben, nem is gondol arra, hogy egészségtelen étellel szolgálná ki a gyomrát, nem is gondol arra, hogy létezik olyan szó, hogy - mozgáshiány.
Én nem szeretem a statisztikákat, de ha jól sejtem, elől járunk elhízás tekintetében a többi országgal szemben. És ez mindig a mozgáshiánynak is köszönhető. No, meg a helytelen táplálkozásnak, sőt, annak is még, hogy nem alusszuk ki magunkat rendesen, és belebonyolódunk stresszes helyzetekbe, ahonnan nem mindig találjuk a kiutat.
Azért szeretnék a mozgás védelmében néhány mondatot írni, mert nekem is nagy szükségem van rá. Mégpedig a mindennapos testedzésre.
Mozogni jó, mozogni szükséges és energiát ad nekünk. Feltöltekezünk, és ha jól csináljuk, egy darabig jól el is vagyunk a feltöltött raktárainkkal. A baj ott kezdődik, amikor kezdünk kimerülni, nem tudunk már úgy teljesíteni, és ilyenkor szoktuk abbahagyni az egészséges ételek evését is, meg magát a mozgást is. Olyan kölcsönös összefüggés van kettejük között, mintha csak édestestvérek lennének.
Szoktam látni futni fiatal lányokat, kisgyermekes anyukákat, akik rendszeresen futni szoktak reggelente. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem az aszfalttal borított kövesúton futnának, kitéve magukat a gépkocsivezetők jóindulatának. Kész életveszély egyik-másik ilyen kocogás! Amikor mozogni invitállak, akkor én nem ilyen futásra biztatlak, hanem biztonságosabb körülmények között lévőkre. Otthon is lehet jót edzeni. Sokszor van is elég szabadidőnk, hogy mindezt megvalósíthassuk. Nem igényel különösebb előkészületet, egy jó edzőcipő és egy tréningruha bőven megteszi. Kezdjünk el mozogni! Mégpedig addig, ameddig nem vagyunk még betegek. A betegség alattomosan támad. Sok idegességet okoz nekünk. Hogy ez ne legyen így, nekünk kell kezdeményezni.
Ötven éves korában még eléggé elvan az ember lánya, nemigazán törődik azzal, hogy számos megbetegedés előzhető meg, ha csak egy kicsit is figyelne. Később, mikor már hatvan évesek leszünk, elkényelmesedünk, és kezdünk aggódni, hogy vajon megérjük-e a hetvenedik életévünket. Olyan gyorsan peregnek most a napok. Most kezdünk rádöbbenni, hogy talán elmulasztottunk valamit, amit pedig minden nap meg kellett volna tennünk. Emlékeztessük magunkat mindig egy-két szóval, hogy eszünkben legyen, mindennap mozogni kell egy kicsit.
Engem a mozgás kikapcsol, zenére táncolok, saját koreográfiára. Még mindig csak gyerekcipőben jár ez a fajta technikám. 20-30 perc naponta bőben belefér. Ilyenkor mindig félre kell tenni a büszkeségünket, azt, hogy csurom vizesek is lehetünk az edzés végére. Mozogj minden nap, rendszeresen! :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek