Van, mikor csak "őrült" módjára sietünk, kapkodunk, úgy véljük, nincs időnk semmire. Sokszor vezet tévútra ez a fajta viselkedés minket, hiszen lehet, hogy lemaradunk olyan szép dolgokról, amiket csak akkor kapunk meg, ha tudunk kellőképpen várni.
Tudom, hogy rohanó világban élünk, nincs időnk semmire, amire pedig van, azt lehet, nem mindig tudjuk jól kihasználni. Pedig ha egy kicsit elgondolkodunk azon, mi lenne, ha tudnánk türelmesebbek is lenni, biztosan eszünkbe jutna, hogy ezelőtt is voltak nehezebb időszakok az életünkben, és eredményesebbek csak akkor voltunk, amikor kellő időt tudtunk szánni mindenre.
Üljünk csak le este a vacsoraasztalhoz, és beszélgessünk egy jót a családdal, a gyerkőcökkel. Mindenkiből kikívánkozik, hogy elmesélhesse az aznap történteket valakinek, azokat az élményeket, amik sokszor bennünk maradnak, mert nincs aki meghallgasson bennünket. Beszélgessünk sokat, legyünk együtt, töltsük együtt azt az időszakot, amikor ráérünk mesélni egy kicsit.
Nem mindig tudunk megnyílni a másik ember előtt, még akkor sem, ha kedvesen noszogatnak erre minket. Rá kell szánni az időt az egymással való törődésre, mert sokkal könnyebb úgy aludni térni, hogy megbeszéljük azt, ami esetleg bánt minket, vagy ha esetleg segítségre van szükségünk. Nincs semmi ahhoz fogható, mikor a szívünk megnyugszik, eltelik szeretettel, és békében tudunk aludni térni.
Az idő egyfajta csapda is tud lenni, ha nem figyelünk rá eléggé. Ha nem jól osztjuk be, rabul ejt, és nehéz visszatalálnunk a kezdetekhez, oda, ahonnan épp elindultunk és el szerettünk volna jutni valahová. Összekuszálódhat az életünk, amiből nem találjuk a kiutat. Mindig kell találnunk annyi időt a magunk számára, amivel nyugodtan gazdálkodhatunk, amiből jut mindenre, amit meg szeretnénk valósítani. A nagy rohanásnak, (amire rá vagyunk sokszor kényszerítve), nincs se vége se hossza, csak az idegeink mennek tönkre, ha nem vigyázunk. Gyarapítsuk a szeretteinkkel töltött idők hosszát, gondoljunk egy nagyot, és csináljunk annyi szabadidőt saját magunknak, amennyire tényleg szükségünk van. Nem szabad ezen spórolni, nincs más módja a gondolataink rendezésének, csak az, ha törődünk önmagunkkal.
Amikor este mész majd aludni, gondolkodj el mindennap azon, hogy elegendő időt töltöttél-e úgy, ahogyan igazából szerettél volna? Mindig találd meg a módját annak, hogy lecsendesítsd magad a nap végén, sohase menj durcásan aludni, morgolódva, zsémbesen, mert annak nemcsak te látod a kárát, de a körülötted lévők is. Este mindig kell, hogy legyen annyi időd, hogy nyugodtan át tudd gondolni a veled történteket, és mindig légy kellőképpen türelmes ugyanúgy magadhoz is, mint másokhoz. Nem kell mindig sietni, nem fut el előlünk semmi, ami értékes lehetne a számunkra, sőt, sokszor az hozza el a legnagyobb örömöt és boldogságot nekünk, amire tudunk eleget várni.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek