Olyan csodálattal tudom nézni nyáron (de máskor is!) a naplementét és a napfelkeltét is, mert egyik kedvenc égitestem a Napocska maga. :) Élvezem, amikor süt le rám, élvezem, amikor bújócskát játszik velem, élvezem, amikor épp olyan kedvében van, hogy kitalálni sem tudom, merre járhat.
Vajon miért ragadja meg a lelkünket a csodálatos Nap, vajon miért vagyunk odáig érte minden nap, hogy süssön végre már? (persze nem a perzselő hőségre gondolok, amikor azt sem tudjuk hová bújjunk el előle). Sokkal jobb lesz a kedvünk, amikor kisüt a nap, csodás érzéseket kelt bennünk és nem utolsó sorban szimbólumként is szoktuk használni sok helyen. A gyermekek is szinte elsőként tanulják meg lerajzolni a napocskát.
Naplemente után minden elcsendesedik még mostanában, hiszen nem olyan hosszú még egy napunk, hogy világos tudjon lenni még este kilenc órakor is. Minden megpihen, minden az alváshoz készülődik majd, hogy aztán reggel újra tudjuk fogadni kedves kis Napunkat, amint álmosan nyújtózunk egyet. Amikor lemegy a nap, szinte minden család egymásra talál, hiszen vége lett a munkának, lassacskán befejeződik majd a napunk, és együtt tölthetünk sok-sok időt a szeretteinkkel. Ilyenkor jó, ha kihasználjuk ezt az időt arra, hogy beszélgessünk egymással, kérdezzük meg a társunktól, milyen élményekben volt része a nap folyamán, és a gyermekeink is elmondhatják, elmesélhetik, mi volt az oviban vagy a suliban.
Napnyugta után terveket szövögethetünk másnapra, vagy akár a másik hónapra is. Felidézzük, hogy milyen hangulatban telt el az az idő, amíg haza nem értünk. A családi vacsoránál vidám hangulat van, mindenki szívében megbújik az a biztonság, hogy újra együtt vagyunk. Szeretettel gondolunk az előttünk lévő percekre, amik csodákat tartogathatnak nekünk, ha jól figyelünk. Majd mikor mindenki "visszavonul" a saját kis kuckójába, csendes időszak következik, felkészülünk a másnapra. Másnap pedig lehet, hogy újra épp a napocska süt majd a hasunkra, amíg fel nem kelünk. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek