Emlékezzél vissza az időben, mondjuk úgy öt vagy tíz vagy akár 40 évet is, amikor még 18 éves voltál, mit csináltál a nagy szabadságodban? Fel tudod-e eleveníteni azokat a boldogságos pillanatokat, amik akkor értek téged?
Utaztál esetleg csak úgy jegy nélkül a villamoson vagy a buszon, stoppoltál-e, és vártad, hogy felvegyen a következő autó, ami épp arra jött feléd? Voltak-e kis csínytevéseid, amiken most már csak mosolyogsz? Összevesztél-e a kedveseddel, hogy aztán olyan édes legyen a békülés, mint még soha?
Sok mindent őrzünk az emlékeinkben, és ezek időnként felvillannak előttünk, eszünkbe juttatják, milyen bohókás is volt a fiatalkorunk. Nem szabad, hogy ezek miatt bármilyen lelkiismeret furdalásod is legyen, még a mostani eszünkkel is teszünk olyat néha, amit legszívesebben eltitkolnánk, amit később igyekszünk elfelejteni. Eszedbe jut-e az érettségid, vagy az, amikor szakmát szereztél magadnak? Mennyi emlékezetes pillanat előzte meg őket! Amikor visszaemlékszünk a minket ért boldog pillanatainkra, melegség önti el a szívünket, olyan szép pillanatok ezek, hogy szeretnénk, ha mindig az eszünkbe jutnának.
Azt mondják, mindig az a több, amit még nem tudunk. Már sok mindent feltaláltak, felfedeztek eddig, amiket alkalmazni tudunk az életünkben, de mindig van olyan rejtély, ami még felfedezésre vár, olyasmi, amit addig még nem tudtunk, amit szerettünk volna ha már létezne. Fiatalkorunkban is számtalan dolgot találtunk ki saját magunk, igazi felfedezők voltunk a javából. Ezekre ha visszaemlékezünk, olyan boldogok leszünk, mintha csak most találtuk volna ki őket.
Szerettem stoppolni még amikor lánykoromban bejártuk így a barátnőmmel egész Lengyelországot. Ma már nem merném megtenni. Volt, hogy nem volt jegyem a buszon, volt is, hogy megúsztam, de volt, amikor megbüntettek ezért. Mire idősebbek leszünk, másképp gondoljuk az életünket, de jó így visszaemlékezni bohókás élményekre. Volt, hogy amikor építőtáborban voltam a Balatonon, a szomszéd városba mentünk mulatni, diszkóba, de visszafelé már csak gyalog tudtunk menni, mert minden létező közlekedési lehetőség elérhetetlen volt a számunkra. Követtük a vasúti sínek vonalát, így találtunk vissza a táborba. Így visszagondolva feledhetetlen élmény volt, nem kis rizikóval járt ez, ha belegondolok.
Emlékezz vissza, mit csináltál, mikor még csak 18 éves voltál? Szeretted-e azt a nagy szabadságot, ami ezzel a korosztállyal beköszöntött az életedbe? Mikre emlékszel vissza? Este, mielőtt aludni térek, mindig gondolkodom, hogyan is van bennünk annyi életerő, energia, jókedv, vidámság és viccelődés, humor, ami nem hiányozhat, ha örömmel akarunk élni. Sok minden volt akkoriban tiltva nekem, amíg nem lettem 18 éves, más volt, mint ahogy most van, és a nagykorúság elhozott mindent, amire csak gondolni mertem. Ezért is jártuk stoppal az országot, ezért is blicceltünk néha a buszon, és ezért olyan öröm most így visszagondolni ezekre az emlékekre.
Majd ha hazaérsz este a munkából, gondolkodj azon, milyen is volt a te fiatalságod, milyen jó is volt a diszkóban táncolni, mennyire tudtál spórolni még akkoriban, vagy milyen barátságokat kötöttél abban az időben? Gondolj vissza néha ezekre a csuda dolgokra, amik mindig megbizseregtetik a szívedet! :)
Küldök neked egy dalt még az én ifjúságomból, sokat hallgattam akkoriban. :) Találj rá a saját édes kis emlékeidre, és éld át őket újra meg újra, amíg csak teheted! :)
Utolsó kommentek