Mindenkit más és más jellemez, mindenkiben más és más tulajdonság lesz az, ami meghatározó, ami a jellemét kialakítja. Nem tudunk egyformák lenni még ugyanolyan kérdésekben sem. Vajon miért vagyunk ennyire különbözőek, és miért viselkedünk ugyanabban a szituációban teljesen másképpen?
Ahogy megszületünk, már örököltünk is egy csomó tulajdonságot az őseinktől, de ahogy növekedünk és fejlődünk, úgy kovácsolódik a természetünk, kialakítva egy bizonyos stílust saját magunk számára. Egyszer aztán észrevesszük, hogy milyenek is vagyunk, de ez nem biztos, hogy egyezik a minket körülvevők ítéletével is. Saját magunkat lehet, hogy egészen másképp látjuk, mint ahogy minket megítélnek a körülöttünk lévő emberek. Mennyire mások tudunk lenni! és Milyen szép, hogy ennyire különbözünk egymástól! Persze van, hogy hasonlítani szeretnénk valakire mert megtetszik egyik-másik tulajdonsága, de pont ugyanolyanok semmiképpen sem tudunk lenni. És ez ebben a szép, hiszen eleve szeretjük a változatosságot, szeretjük, ha önmagunkért szeretnek minket az emberek.
Gondolj csak bele, milyen unalmas lenne, ha minden rádióból mindig ugyanaz a zene szólna! Ugyanígy vagyunk egymással is. A változatosság gyönyörködtet mindenkit. Amikor egy remete elvonul a saját kis szférájába, azt hinnénk, hogy unalmas az élete, pedig lehet csak elege volt már a nagy nyüzsgésből, a sok emberből, aki körülvette őt. A saját világában ő ugyanúgy elvan, mint aki folyton siet, és igyekszik mindent megvalósítani, ami csak az eszébe jut. Mindenki megtalálhatja a saját nyugalmát, a saját boldogságát, akármerre is jár a nagyvilágban.
Amikor kigondolsz valamit és meg is valósítod, a saját gondolatvilágodat teszed bele, a saját ötleteid alapján jársz az utadon, nem hallgatsz senki másra, csakis saját magadra. Ezzel mindenki így van, akár tudósról van szó vagy akár háziasszonyról. Nemigazán szeretjük, ha más tervezi meg a jövőnket. Hallgatunk persze az okos szóra, de nem adjuk fel soha a saját elveinket, mindig ragaszkodunk ahhoz, amilyenek vagyunk vagy amilyenné formálódtunk az életünk során. Ugyanaz a festmény más és más érzelmeket vált ki az emberekből. Ugyanolyan kardot nem tud készíteni egy kovács sem, mert másképp gondolkodik és más jelenti számára a lényeget, a fontosat. Mennyire mások tudunk lenni az életünkben! Mennyire nem vagyunk egyformák! Még az ikrek, akik szinte egymás mellett nőnek fel, ők is különböznek egymástól, bár sok hasonlóság is van köztük.
Amikor mész majd az utcán, gondolj arra, vajon az emberek fejében épp mi játszódik le abban a pillanatban, amikor találkoztok? Azt hiszem nem lenne két egyforma gondolkodású ember sem közöttük. Mindenkinek más a fontos, mindenkinek más jár az eszében. A figyelem, a pillanatok gyors váltakozása idézi elő, hogy másképp reagálunk minden egyes másodpercben. És ami majd megragadja a képzeletünket, az formál minket tovább, és alakítgatja a jellemünket is napról napra, évről évre. Csak gondolkozz ezen, amiket leírtam neked, s meglátod, hogy nem fogsz találni két egyforma tojást sem a nagyvilágban, mint ahogy két egyforma hópelyhet sem fogsz találni! :)
Hallgass meg egy dalt, és formálódj kedved szerint! :)
Utolsó kommentek