Sokszor gondolkodom, miért is esek vissza mindig a betegségembe, pedig megfogadom minden egyes alkalommal, hogy ez lesz az utolsó helyzet, amikor engedek a rossz érzéseknek. Mégis újra és újra belefutok a csapdába, mint később kiderül, a saját kis csapdámba.
Amikor nagyon depressziós leszek, azt bizonyára valami okozza, ez nem vitás. Minden alkalommal különböző kérdésekkel bombázom magam, hogy kiderítsem, vajon most miért is történhetett mindez. És szépen válaszolok is rá, és a sok válaszból kiderült, hogy saját magam vagyok a legnagyobb ellenségem olykor. Ugye én nagyon szeretem a Jóistent, mindig hozzá fordulok, ha valami bánt és nem jövök ki jól egy helyzetből. Amikor kérem a Jóistent, hogy segítsen, mert én már kevés vagyok a probléma megoldásához, akkor mindig felvetődik bennem, hogy valószínű én okoztam valamit korábban, ami miatt alakult ki most ez a lehetetlen helyzetem. Mindig kérem, hogy bocsásson meg a rossz döntéseimért, de rájöttem, hogy hiába bocsájt meg nekem a Jóisten, ha én nem tudok megbocsájtani saját magamnak. És itt van a bökkenő, hogy amíg önmagammal nem vagyok jóban, amíg azt hiszem, hogy minden rossznak én vagyok az oka, addig hiába bocsájt meg akár az egész emberiség, meg hiába bocsájt meg bárki is nekem, ha én magam nem tudom elfeledni a rossz döntéseimet vagy azok következményeit. Ki kell békülnöm a bensőmmel, a szívem tisztaságával, hogy el tudjam felejteni azt, ami zavar az életemben. Amíg ez nem megy, addig mindig is vissza fogok zuhanni a letargiába és mindig is lesznek rosszulléteim. Olvastam már több könyvet ebben a témában, sok hasznos tanács is van bennük, de amíg a gyakorlatban nem tudom ezeket alkalmazni, addig nincs fejlődés, addig nincs előrehaladás az életemben. Már máshol is olvastam olyat, amiről nagyon magamra ismertem. Amíg nagy az ellenállás a részemről, amíg ugyanazt szajkózom magamnak, például, hogy nem vagyok elég jó, vagy nem vagyok elég okos, vagy nem vagyok elég srtapabíró, addig fóbiákba fogom kergetni magam, félni fogok mindig az elém táruló lehetőségektől. Persze most is megfogadom, hogy többször hasonló nem fog előfordulni, de amikor jön egy visszatérő emlék, vagy visszaemlékezem a régi hibáimra, akkor egészen másképp fest minden, a lelkiállapotom pillanatok alatt a mélyponton van, és úgy érzem, hogy én vagyok ugye a legszerencsétlenebb ember most a földön. Azt is olvastam még, hogy úgy tudjuk formálni magunkat, ha szép és jó szokásokat alakítunk ki magunknak, és ezt a cselekedeteink révén alakítgathatjuk. Ismétléssel, gyakorlással olyanná formálhatjuk magunkat, amilyenekké csak szeretnénk. Tanulni mindig is szerettem, és benne vagyok, hogy olyan szokást alakítsak ki, ami az érzelmeimre lesz hatással, ugyanis akinek jókedve van, ritkán lesz depressziós, ritkán megy el a kedve csakúgy egyik pillanatról a másikra. Én ebben látom a megoldást, mert az én hangulatomat sok minden befolyásolja, és ha teszek azért, hogy esélyem legyen feldolgozni a napi eseményeimet, akkor törekedni fogok arra, hogy a hangulatom ne ingadozzon és ne váltakozzon hirtelen a rossz irányba. Meg kell tudnom bocsájtani magamnak minden vélt vagy valós hibámért, hiszen ami rég volt, azt már visszacsinálni úgysem lehet, sajnálkozni rajta meg teljesen felesleges. Megbocsájtani pedig úgy tudok a legkönnyebben magamnak, ha elismerem, hogy mindenkinek vannak hibái, és bárki kerülhet élete során olyan helyzetbe, amikor nem úgy dönt, mint ahogy jó lett volna, de ami történt megtörtént, az idő kerekét visszafordítani már nem lehet. Nem voltak megbocsájthatatlan hibáim, mégis néha úgy érzem, hogy a sors kifog rajtam és béklyóba szorít, illetve mint kiderült, én sodrom saját magamat ok nélkül olyan helyzetbe, amire azt hiszem, hogy nincs rá bocsánat.
Sokat lehetne még erről írni, és okulás ebből csak annyi, ne tegyük ki magunkat fölöslegesen kényszerhelyzeteknek, inkább törődjünk azzal, hogy minden reggel szépen ébreszt fel minket a napsugár, ami már elég indok ahhoz, hogy jókedvünk legyen, és élvezzük az életet úgy ahogyan csak bírjuk, és tegyünk meg mindent azért, hogy gondoskodjunk a saját megérdemelt jókedvünkről. :)
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek