Ahogy idősödünk egyre inkább több és több információ birtokába jutunk, és egyre több és több emlékünk lesz, az agyunk szinte mindent tárol, ami a szívünknek kedves és amiket szeretünk is. Hogy boldognak érezhessük magunkat, olyan érzelmeket élünk át, amik szintén kedvesek a szívünknek és amiket szintén szeretünk is. Ami pedig nem jó a lelkünknek, attól szeretnénk minél hamarabb megszabadulni.
Amíg fiatalok vagyunk, még nem rendelkezünk olyan tapasztalattal, mint idősebb korunkban, nem találkozunk annyi helyzettel, amit az agyunknak fel kellene dolgoznia. Persze ekkor is van már bőven teendője az elménknek, csak még tapasztalatlanok vagyunk sok mindenben. Egyre többször kell például ugyanazt a helyzetet átélnünk, hogy jó szokásokat alakíthassunk ki magunknak, és ezzel a sok gyakorlással szerezzük meg azt a tapasztalatot később, ami bölcsebbé tesz minket, amitől egyre okosabbak és okosabbak leszünk. Az elménk jól reagál a kellemes érzésekre és olyan gondolatmenetet alakít ki nekünk, ami a számunkra jó és szép, és aminek mindenkor örülünk is. Egyre több és szebb jó és új ötlet jelenik meg a fejünkben, egyre inkább leszünk eszesebbek és egyre inkább tudunk bölcs döntéseket hozni. Azt mondják sokan, hogy minél idősebbek leszünk, annál feledékenyebbek leszünk. Ezt számos tapasztalat cáfolja, és inkább leszünk eszesebbek, mint feledékenyebbek az éveink számának a növekedésével. Egyre több információval találkozunk, amiket fel is dolgoz rendesen a saját agyunk, és mi is arra törekszünk, hogy minden helyzetből jól jöjjünk ki, és jókor legyünk jó helyen például. A bölcsesség abban rejlik, hogy olyan élettapasztalatunk van, ami az évek folyamán alakult ki nálunk, és amit át tudunk adni már a nálunk fiatalabbaknak is.
Minél jobban dolgoztatjuk meg az agyunkat, minél több olyan feladatot végzünk, ami más és más odafigyelést követel meg tőlünk, annál inkább leszünk eszesebbek és okosabbak életünk folyamán. Nem szabad lemondani a tanulásról, a gyakorlásról, az agyunk karbantartásáról, mert százszorosan meghálálja az elménk a neki nyújtott figyelmességet. Edzeni kell az agyunkat éppúgy, mint a testünket, mindenféle tevékenységgel, gondolkodással, mozgással, jó étrenddel, jó alvással és jó alkotó tevékenységgel. Mindennap mikor felébredünk, ez kellene hogy legyen az első számú feladatunk, hogy figyelmeztetjük magunkat az elménk frissítésére pont úgy, mint ahogy a számítógépet is mindig frissítjük, ha rászorul erre. Az agyunk meg pláne jóval többet ér és többet tud mint egy számítógép, így sokkal jobban is kell rá vigyázni, mert a bölcsességünk itt lakozik, itt van az a tudásunk, amire bármikor támaszkodhatunk a nap minden percében. A bölcs embert mindig okosnak és eszesnek is tartják, mert megvan benne az a gyakorlat, az a gondolatvilág, ami még a fiatal felnőttekben még nincsen meg, mert ez az évekkel szaporodik, az évekkel együtt gyűjtjük magunknak, és ami egyre több és több bölcs gondolatot ad nekünk az idő előrehaladtával.
Képzeld csak el, hogy milyen sokszor hallod azt a mondást, hogy: - bárcsak most lennék fiatal a mostani tudásommal! -, ezt főleg idősebb emberek mondják, akik elszalasztották még fiatal korukban azokat a lehetőségeket, amik akkor előttük állottak, és most mindent visszasírnak. Vagyis csak azt szeretném ezzel mondani, hogy ahogy az éveink szaporodnak, úgy leszünk egyre bölcsebbek és bölcsebbek. Viszont nem érdemes semmit sem visszasírni, mindig a jelen pillanatot kell néznünk, amik előttünk állnak, hogy ezekből most mit tudunk éppen kamatoztatni a saját javunkra. A lecke tehát fel van adva! Tartsuk karban az egészségünket, és figyeljünk jobban az agyunkban rejtőzködő tudásra, mert sok mindenben tud segíteni nekünk a továbbiakban. Légy mindig elég kíváncsi a világra, mert akkor sosem öregszel meg! Ez is egy bölcs mondás, alkalmazd hát! :)
Hallgass meg egy dalt, és figyeld a ritmusát, mert a zene, a tánc is nagyon jó edzése a léleknek! :)
Utolsó kommentek