Van, amit el kell tudnunk engedni az életünkből, bármennyire is szeretnénk ragaszkodni hozzá. Sajnos, van az a helyzet, amikor belátóbbá kell válnunk, és akármennyire is nem esik jól, engednünk kell, meg kell adni magunkat, hogy úgy folytatódjon az életünk, ahogyan kell. Nagyon fájdalmas ez az elengedési folyamat, lehet, nem is sikerül ezt teljes mértékben megvalósítanunk, de amikor belátjuk, hogy csak ez az egy megoldás létezik, akkor meg kell tennünk.
Ha olyan valamitől kell végleg megválnod, amit eddig nagyon szerettél, de tudod, hogy csak ez az egy út létezik, nincs már más választásod, bele kell törődnöd a helyzetedbe. Valamilyen oknál fogva sarokba szorítottad magad, és a lehetőségek immár szertefoszlottak, és csak egy út felé indulhatsz el. De ha nem adod fel, és végig mersz menni ezen a nehéz úton, akkor lehet, hogy az élet mégiscsak kisegít, és egy szép életet élhetsz ezután. Vállalod a felelősséget, amivel ez jár és ez szép dolog még akkor is, ha fájdalmas időnként.
Én is tudom, hogy nem szeretjük, ha másfelé visz az utunk, mint ahová a szívünk vágyik, de nem szabad elcsüggedni, mert ez is az utunk része, a fejlődésünk része. A szíved dönt ebben a helyzetben is, még ha nagyon fáj is ez neki, de tudja a szíved is, hogy kinek mikor mi a jó és főleg azt tudja, hogy neked mi a jó a jelenlegi helyzetedben. Az, hogy valamit elengedsz az életedből, az még nem jelenti azt, hogy végleg meg kell válnod tőle, csak azt jelenti, hogy a mostani helyzetedben nem vagy képes úgy kezelni az életedet, hogy ez mind beleférne. Mindig döntenünk kell valamiben. Mindig el kell tudnunk dönteni, hogy hogyan is élünk tovább. Próbálkozhatsz sokszor, de ha a vége mindig ugyanaz, és tudod, hogy megrekedtél, akkor tudnod kell továbblépni, muszáj továbblépned, mert nincs másik lehetőség már előtted. Sokszor kegyetlennek tűnik ez a lépés, de mindenképpen meg kell lépnünk, ha azt szeretnénk, hogy az életünk végre úgy alakuljon, ahogy az helyes és illendő is. Fáj a szíved, mert ide sodort az életed, ahol meg kell hoznod életed sorsdöntő lépését, de mindig lesz az utadon sok szép és sok jó is, ami majd megnyugtatja a lelkedet, és tudni fogod, hogy jól cselekedtél, hiszen mást nem is tehettél volna ebben a helyzetedben.
Sokszor évekig is elhúzódik egy ilyen lemondással járó szakasz az életedben, de ki kell bírnod, mert sosem szabad feladnod a reményt, hogy egy olyan élet vár majd rád ezután, amivel végül ki tudsz egyezni és ha bízol a Jóistenben, ő mindig szerető kezet nyújt feléd, és tudnod kell, hogy bármiben segít, csak bíznod kell benne. Sokszor nem foglalkozunk az elengedésnek semmilyen formájával, mert azt hisszük, ezt majd az életünk megoldja helyettünk, de ez nincs így, nekünk kell mindig felvállalni önmagunkat, és nekünk kell helyretenni azt, ami elromlott, ami kiigazításra szorul. Egyszerűen nem háríthatjuk el ezt a feladatot másra, nekünk kell szembenézni a hétfejű sárkánnyal. Mindig a bizakodás visz előre az utadon! Mindig bíznod kell abban, hogy téged is vár egy boldog élet, amit majd te alakítasz kedvedre, amiben meg fogod találni az életed értelmét. Ezért hát ne szomorkodj sohasem, ha valami végleg lezárult az életedben, mert mindig fog jönni valami más, amiben megtalálod a szépséget, azt a csodát, amit még tartogat neked a jó sorsod. Mindig bízz a holnapban, és főleg a mában! Ezernyi apró csoda vár rád ma is, nem kell mindig ugyanazon gondolkodnod, ami nem viszi előre az életedet. Lesz még százezernyi lehetőséged, amit bármikor ki tudsz használni, csak ne búslakodj amiatt, hogy most éppen le kell zárnod egy fejezetet az életedben.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd sok szeretettel. :)
Utolsó kommentek