Idáig nagyon nehéz volt eljutnom, hogy ezt mondhassam, hogy elégedett vagyok az életemmel. Nagy küzdelem volt ez az elején még, de közben is, meg még nem olyan régen is azt mondtam volna, hogy azért még vannak elvárásaim, de már nincsenek, megelégszem azzal, ahová eljutottam és azt hiszem, hogy innen már csak feljebb van, nem lejjebb. És ez jó! :)
Totálisan megnyugodtam, amit sosem gondoltam volna. Kemény csatákat vívtam az élettel magával, sokszor szorított sarokba, sokszor dobtam be a törülközőt, és sokszor mondtam magamban, hogy most volt elég mindenből, kész, vége, nem csinálom tovább! De csináltam, mentem a göröngyös úton végig, ameddig csak tartott, és kitartottam én is, mert ez volt az egyetlen üdvözítő út, amin végig mehettem. Még a Jóistennel is volt hogy összevesztem magamban, mert azt hittem, hogy nem mellettem van, hanem épphogy ellenem, de hamar ráébredtem, hogy ez sosem volt így, mert mindig is fogta a kezemet és terelgetett ide-oda, ahová éppen kellett hogy menjek, és én mentem, csináltam amit tudtam, amire képes voltam. Sohasem fogom már azt érezni, hogy valaki ki akarna szúrni velem vagy hogy egyedül képtelen vagyok boldogulni az életben, mert már tudom, hogy mikor mit miért csinálok és mikor mit miért teszek meg.
Az én betegségem egy nagyon gyorsan romló betegség, legalább is ez a nézet róla, és én produkáltam is korábban az összes tünetet, ami tényleg ezt igazolta. Mégis másképp alakult az életem, nem a rossz irányba hajlott, hanem elkezdett a jó irányba menni, és én ezt észrevettem, és ki is használtam most a kedvező alkalmat és igyekszem is megtartani ezt a jó fázist, hogy soha többet ne essek vissza semmilyen mentális betegségbe. Egy influenza mindig is le fog gyűrni, de a skizofrénia már soha többet nem tud ártani nekem, sem a depresszió, sem más lelki betegség. Foglalkoztam velük épp eleget ahhoz, hogy jól kiismerjem őket, és végül felvettem a kesztyűt és szembeszálltam velük. A győztes én lettem, mert nem adtam fel soha a küzdelmet a betegségemmel szemben, ezért kénytelen volt ő odébbállni, szedte is gyorsan a sátorfáját, amilyen gyorsan csak tudta. Úgyhogy ezután már csak a gyógyulás van, nem a betegség, csak jó forma van, nem a kimerültség. Elégedett is lehetek ezzel az eredménnyel, és innen építkezem már felfelé, oda, ahol szebb és jobb napok várnak rám minden egyes nap. Megérte a sok fáradozás! :) Ha visszaolvasol a blogban, láthatod majd, hogy nem volt egy fáklyásmenet az életem, volt mindenféle nyavalya, amin keresztül kellett vergődnöm, de végül is sikerült végigmenni ezen a rögös úton. :) Sosem adtam fel a reményt, hogy jobb napok is várnak rám, emlékszem, milyen sok orvost jártam meg, és az eredmény mindig a kiábrándultság volt, mindig rosszabbul jöttem haza, semmi sem segített. Negyven év küzdelme ez, ahová most eljutottam, hát, mit mondjak, gombócból már túl sok is ez, de megcsináltam, és sohasem voltam boldogabb, mint most, amikor is elmondhatom, hogy ha nem is felejtem el a múltamat, de úgy tudom már kezelni, hogy semmivel és senkivel kapcsolatban nincsen semmilyen ellenérzésem. Nyugiban vagyok, és vidám vagyok és jókedvűen ébredek fel már minden egyes reggel az ágyból. :) Hatalmas küzdelem volt ez, sokáig is tartott, nehéz is volt, kemény dolgok jöttek közbe, de végül minden jó irányt vett és egy szép, elégedett életet élhetek most már. Azt hiszem, hogy most meg is érdemlek egy kis pihenést, és örülök, hogy sikerült idáig eljutnom. :)
Hallgass meg egy dalt, épp ez megy a rádióban, élvezem, jó kis dal, jókedvet hoz és vidám hangulatot. Hallgasd szívesen! :)
+ egy ráadásdal, csak neked! :) mindig ezt hallgattam, ha el voltam szontyolodva egy kicsit, hallgasd te is sok szeretettel, neked is jót fog tenni! :)
Utolsó kommentek