Nem minden papsajt! -, szokták mondani, és ez így is van, ami azt jelenti kb., hogy nem lehet mindig jó dolga az embernek. Ezért írtam címnek, hogy túl kell élni a nehézségeket is. Sokkal több jó pillanatot élhetnénk át, mint azt tesszük valójában, de nem mindig figyelünk eléggé önmagunkra. Sok nehézséggel is találkozunk életünk során, és lehet, ezeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint azt megérdemelnék. Változtassunk egy kicsit ezen a két dolgon és máris szebben ragyog ránk a napsugár és jobb napokat élhetünk át. De mit tegyünk?
Sokszor botlunk bele abba a nézetbe, hogy a gyerekkorunk élményei nagyban befolyásolják, hogy milyen felnőttekké válunk. Egy gyermek, ha átél egy traumát, lehet, meg sem látszik rajta egy idő után a feszültség, de az érzés, az mindörökre benne marad, akármi is volt az, amit átélt. Egy gyermek megérzi, hogy melyik felnőtthöz közelít szívesen, érzi, hogy ki ért a gyermekek nyelvén és ki nem. Ezt csak azért írtam le, hogy gondolj vissza te is a gyermekkorodra, volt-e benne olyasmi, amit még most is cipelsz magaddal, nem tudsz tőle megszabadulni? Nekem is vannak ilyen emlékeim, például ötödikes lehettem, mikor egy véletlen baleset folytán letört az első metszőfogamból egy darab. Valamilyen oknál fogva nem mentünk vele fogorvoshoz, és így éltem le az életemet egészen felnőtt koromig, addig, amíg rá nem mertem szánni magam, és eljutottam végül a fogorvoshoz. De addig úgy éltem, mint egy kis önbizalomhiányos kislány, akinek elvették a játékát, és nem mer érte szólni. Valószínű, hogy egész életemet befolyásolta ez a kis baleset, másképp alakult volna minden, de már nem izgat a dolog, túlléptem rajta. Felnőtt korunkban már számos feszült pillanattal találkozunk, és ezeket nincs mese, túl kell élnünk valahogyan, hogy tovább tudjunk élni, létezni, és örülni bárminek is. De mit tegyünk?
Hogy mit tegyünk? Először is, nem szabad bárminek is túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Az idő például annyira el tudja feledtetni a régen ért sérelmeket, hogy az nem kifejezés! Lehet, néha több idő kell egy-egy érzés semlegesítéséhez, de mindig segíti az idő a fejlődésünket, tehát nyugodtan alapozhatunk erre, eszünkbe kell, hogy jusson ez, amikor nehézségekkel küszködünk. Másodszor pedig még ha olyan nagy problémáról is van szó, ami megrengeti a földet, akkor sem szabad vele túl sokat foglalkozni. Egy könyvben olvastam erről, az aggodalomról, hogyha ilyen szinten éljük meg a gondjainkat, tegyük azt, hogy kijelölünk egy napon belül egy-egy órát, mondjuk 5-től 6-ig, amikor csak a problémánkkal foglalkozunk, de akkor semmi mást ne csináljunk, csak aggodalmaskodjunk, idegeskedjünk egy órán keresztül. Ha megpróbálod ezt a gyakorlatot, rájössz, hogy képtelen leszel egy egész órán keresztül csakis aggódni, félni, mert az eszünk mindig máson jár, így eltereli néha a figyelmedet a rossz dolgokról is, ezért nem tudsz egyfolytában csupáncsak aggódni. Harmadszor pedig éld az életedet úgy, ahogy épp sikerül, mert olyan varázslatos pillanatokban is részed lehet, amire egyáltalán nem számítasz. Hirtelen az eszedbe jut egy vicc, vagy egy humoros történet, ami megint más megvilágításba helyezi a gondjaidat. Szóval, ne aggódj, mert még olyan is van, és lesz is, hogy a problémáid maguktól megoldódnak, semmit sem kell érte tenned. A lényeg az egészben csak az, hogy ne fújd fel a gondjaidat mint egy lufit, meglátod, hogy egyik sem olyan tragikus, mint azt előszörre mutatja magáról. Légy nyugodt minden helyzetben, akkor sokkal könnyebb gondolkodni is, mint feldúltan és mérgesen. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd sok szeretettel! :)
Utolsó kommentek