Ma új fejezet kezdődik az életemben, hiszen most először próbálok egy nagyon mély pontról teljesen egyedül felemelkedni. De velem lesz utamon a Jóisten, a jószerencse, a hit, a bizalom, a várakozás, a küzdés és még sok minden más is. Aludtam egy kicsit, és már kezdem más fényben látni a világot. Nem várhatom el mindig mindenkitől, hogy csakis az én problémámmal foglalkozzon. Ki kell állnom magamért, meg kell tudnom találni most azt a helyes utat, ami előrébb visz és vissza kell szereznem azt az örömet, jókedvet, vidámságot, ami mindig is az enyém volt, csak néha ezeket elveszítem valahol. Találtam egy mondatot, amit most nagyon megszerettem, mert pozitív szemléletű és erőt ad most nekem a reggeli percekben. - "Ahányszor csak feljött a napsugár, abból még soha nem lett kár." -, és igaz, hogy nagyon kevés esélye van ma a napsütésnek, de ha erre a mondatra gondolok majd, az visszavarázsolja a szívembe a boldog perceimet, amik eddig bearanyozták az életemet. Nehéz lesz egyedül, segítség nélkül boldogulnom, de ha mindig másokra támaszkodom, az nem visz előre, csak visszahúz a mélybe. A győztesek is sokszor elesnek, elbuknak, mielőtt végül majd győzni tudnak. Őket tartom most szem előtt, és az ő kitartásuk és türelmük, akaraterejük fogja meghozni nekem is azt az időszakot, amikor újra boldog, elégedett és türelmes tudok lenni. Előttem van még a következő idézet is, ez is szép és segít újrakezdenem akkor, amikor csakis önmagamra támaszkodom majd:
"Túlélünk mindent,
mint a fű, ami azért nő, mert másra
nem is képes,
aztán kizöldül váratlanul, akár a remény."
(Jón Kalman Stefánsson)
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek