"az élet nem mindig habos torta..."

Korán ébredtem, nem engedek ma a lustaságnak, bár ilyenkor, vasárnap azt hiszem mindenki megteheti egy kicsit. Ébredj jókedvűen és sok-sok vidám perced legyen ma is!

Mindig is szerettem volna megtanulni a gépírást és a gyorsírást. Talán volt is rá lehetőségem, csak én nem vettem észre. Ugyanígy, nagyon szerettem volna megtanulni autót vezetni. Fel sem tűnt, hogy 17-18 éves koromban a gimistársaim mind sorra iratkoztak be a tanfolyamokra. Mindig úgy voltam vele, ha nincs autóm, akkor nincs szükségem arra sem, hogy tudjak autót vezetni.

Látod, a képen is van egy jó barátja a padon ülő lánynak, ami épp a bringája, amivel bejárhatja azt a tájat, amit épp elképzel magának. Nem csak konkrét személyek társaságában érezhetjük jól magunkat, önmagunkban is nagyon jól elvagyunk időnként és boldogság járja át a szívünket. Egy-egy tárgy is lehet olyan fontos az életünkben, hogy amikor velünk vannak, nem érezzük magunkat egyedül. Ilyen például ez a bringa is.

Már ajánlottam neked az egyik bejegyzésben Sarkadi Kriszta honlapját, az Igazából szerelem címűt. Most ismét megteszem, mert nagyon megéri.

Nálam az egyértelmű válasz az, hogy IGEN! Régebben, mikor nagyon internetfüggő voltam, amikor felálltam az asztaltól, egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak. Annyira lekötött a világháló, hogy észre sem vettem, hogy jó lenne takarítani egy kicsit, vagy rendbe kellene magamat tenni, szépítkezni egy kicsit, még olvasni sem volt kedvem.

Ma hat éves a blog, igazán nagyon örülök, hogy itt vagy velem, és együtt szerkeszthetjük a továbbiakat. Szoktam nézni néha, hogy melyik bejegyzés érint meg téged a legjobban. Nem is mertem remélni, hogy ilyen sok időt töltök itt a blogon, volt, hogy visszavonulót fújtam, de újra összeszedtem magam, és ezt neked köszönhetem, mert jó látni, hogy olvasod a bejegyzéseket. :)

Amikor valamilyen "rossz fát teszek a tűzre", (legyen az akármilyen csekély dolog), legszívesebben elzarándokolnék jó messzire, ne is lássák a többiek, hogy milyen buta voltam. Nem szándékosan teszek ilyet, de néha azért előfordul. Hamarabb cselekszem, mint gondolkodtam volna.

Akár tetszik, akár nem, akár szeretnénk, akár nem, bizony, így van, hogy minden esetben döntened kell, mit is fogsz tenni a következő pillanatban. Van, amikor szívesen döntünk, mert ez kedvünkre való, de van, mikor nehezen hozzuk meg a megfelelő döntésünket.

Most még talán ébren vagy, tölts velem pár pillanatot csak így gondolatban. Elmélkedjünk egy kicsit, vajon miért van az, hogy a reggeleink néha olyan gyatrán indulnak? Mikor rontunk el valamit, hogy nem tudunk frissen, fitten ébredni? Ilyenkor, hétvégén talán felmentésünk is van minden alól, mert vagy buliba mentünk, vagy túl sokáig maradtunk fent éjjel, ezért vagyunk kialvatlanok.

Azt hiszem, épp jó, hogy most jutott eszembe ez az idézet, itt a pünkösd ideje, a Szentlélek eljövetele. Amikor még kisebb voltam, jártunk templomba édesanyámmal, mindig megigézett amikor valaki bejött a templomba, megállt, összekulcsolta a kezét, meghajtotta a fejét, és kicsit megállt, majd leült a helyére.