Mindig is szerettem volna megtanulni a gépírást és a gyorsírást. Talán volt is rá lehetőségem, csak én nem vettem észre. Ugyanígy, nagyon szerettem volna megtanulni autót vezetni. Fel sem tűnt, hogy 17-18 éves koromban a gimistársaim mind sorra iratkoztak be a tanfolyamokra. Mindig úgy voltam vele, ha nincs autóm, akkor nincs szükségem arra sem, hogy tudjak autót vezetni.
Sok-sok álmom foszlott szerteszéjjel hasonló okok miatt. A gépírást is megtanulhattam volna, mert a szomszédos középiskolában volt oktatás, volt tanfolyam, ami lehetővé tette volna ezt számomra. Miért hagyjuk, hogy az annyira áhított vágyunk ne valósuljon meg? Egyszerűen a látókörünkön kívül esik minden olyan lehetőség, ami pedig nyilván ott van az orrunk előtt, csak nem figyelünk eléggé és ezért lemaradunk bizonyos dolgokról. Még gimis koromban nagyon vonzott az építőmérnöki pálya. Készültem is nagyon matekból, fizikából, és minden másból is, hogy bejussak az egyetemre. De abban az évben a fizikai felvételi nagyon kemény volt, nehezen tudtam összehozni a felvételihez szükséges pontokat, és még a szóbeli vizsgára sem mentem el. Hogy miért hagytam félbe mindent még akkor, mikor még el sem kezdődött szinte az igazi életem, nem tudom. Nem volt, ami vitt volna tovább, elcsüggedtem, és feladtam. Vagyis volt, amit még el sem kezdtem, és volt, amit félbehagytam. Később már hiába volt meg a sóvárgás a vágyaim után, a betegség meggyötört korán, nem volt több olyan jó alkalmam már, mint előtte. Miért hagyjuk, hogy így legyen?! Nem volt meg akkoriban az az ösztönző erő bennem, ami elvitt volna addig, hogy cselekedjek. Hogy felkeressem a szomszédos középiskolai tanfolyamot, és hogy beiratkozzak egy vezetéstechnikai tanfolyamra. Nem voltam elég gyakorlatias. Csak elméletben tudtam, hogy mit szeretnék, azonban nem tudtam megvalósítani. Még korábban, általános iskolában tolmács szerettem volna lenni. Igaz, hogy ez ugye még régebben volt és formálódik a világunk, de valami mellett igazán kitarthattam volna. Mert hogy jó tanuló voltam. Szinte bármelyik vágyam teljesülhetett volna, ha egy kicsit is jobban ösztönzöm magam. Nem volt elég érdeklődés a részemről? Nem tudom miért, talán azért, mert egyszerűen szerettem csak úgy élni vidáman, felszabadultan, boldog mosollyal az arcomon.
Ha véletlenül olvasod ezt a bejegyzést, hallgass a belső hangodra, ami azt súgja, hogy - tedd meg ezt vagy tedd meg azt! -, mert talán nem lesz legközelebb, a lehetőség elillan és többet nem lesz alkalmad véghez vinni életed nagy álmát, nem tudod megvalósítani azt, ami a szíved mélyén titokban ott van.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek