"az élet nem mindig habos torta..."

Amikor minden összhangban van körülötted, nem érdekel semmi más, csakis a jókedved, a vidám hangulatod, a boldog mosolyod, a csillogó tekinteted. Kellemesen jó légkör vesz körül, bármerre nézel, mindent szépnek látsz, bármerre mész, mindent rendben találsz, bármerre is haladsz, mindennek örülni tudsz. Olyan jó hangulatban vagy, amit semmi sem tud elrontani, semmi sem áll az utadba, mindennel meg vagy elégedve, és mindent a legnagyobb rendben találsz. :)

Nem mindig szerettem élni. Nem mindig volt értelme az életemnek, legalább is akkor, régen, abban a helyzetben azt gondoltam. De valamibe mindig tudtam kapaszkodni, valami mindig volt, ami kíváncsivá tett, ami érdekelt, ami kizökkentett a mélypontról. És ezt nagyon köszönöm a Jóistennek, hogy mindig találtam erőt magamban a folytatáshoz.

Ahhoz, hogy előrébb tudjak lépni a betegségemmel kapcsolatosan, meg kell értenem, hogy vajon mitől alakulhatott ki? Olyan dolgoknak kellett történnie, amik legyengítettek, amik gyengévé tettek, bátortalanná, félénkké. Nagyon próbálok visszaemlékezni erre, és tulajdonképpen semmi okos nem jut az eszembe. Vajon mi történt abban az időben?

Az élet szép! Mindig találunk benne valami szépet, mindig örülünk benne valami jónak, mindig látunk benne egy új lehetőséget. Minden pillanatban elénk tárul egy olyan élethelyzet, ami rengeteg alkalmat kínál arra, hogy egy olyan napunk legyen, amit örömmel tölthetünk el. Az élet nem kérdezi, mire van szükségünk, az élet tudja, hogy mikor mire is van szükségünk és ezek szerint formálja az életünket.

Kedvetlenség. - Nem szép szó! De, tudok még ilyet mondani. - Egyhangúság. Unalom. Kiégés. - Egyre csúnyább szavak ezek! Inkább az a csúnya, ami a szavak mögött van, azok az érzelmek, amiket ezekkel a szavakkal kifejezünk. És még lehetne folytatni a sort, és fokozni az érzelmi sivárságot. Sajnos, volt bennük részem, és azért is írok róluk néha, hogy végleg túljussak a depresszión, vagy legalább egyre ritkábban legyen részem benne.

Van, hogy nagyot fordul velünk a világ. Olyan történik, amit beterveztünk magunknak, vagy csakúgy előfordul, de ez általában mindig pozitív megnyilvánulás. Nézzünk pár ilyet. Elvitték a lottóötöst? Vagy, kisbaba születik a családban. Felvettek az egyetemre. Letettem a műszaki vizsgát, vezethetek autót. Jól szerepeltem egy sportversenyen. Megtanultam úszni, karate edzésre járok. Kipróbáltam a szörfözést. Megtanultam folyékonyan beszélni angolul. 

Volt idő, mikor nem szívesen néztem a tükörbe, nem is voltam szép látvány, kisírt szemekkel és legörbült szájjal. Ilyenné alakított a depresszió, és ami még hozzájött, hogy volt, hogy napokig nem beszéltem senkivel. Vártam, hogy jobban legyek, de ez sehogy sem akart sikerülni. Pedig az úgy van, hogy addig nem szabad kijönni a fürdőszobából a reggeli rutin közepette, amíg valami szépet nem fedezünk fel önmagunkon. 

Sok minden szép van a világon! Csodálatos dolgokkal vagyunk körülvéve. Már csak ha a természeti kincseinkre gondolok, már akkor megbizsergeti a szívemet valami megfoghatatlanul szép érzés. Mennyi mindent meg lehet csodálni a mi kis országunkban is, vétek nem felfedezni őket. Ha teheted, nézz körül te is, járd be az ország szép vidékeit. Rengeteg gyönyörű táj vár felfedezésre minden nap.

Hát, nem fázunk, az biztos! Még este 9 óra magasságában sem fázunk! Erre szoktuk mondani viccesen, hogy legalább nem kell fűteni! :) Ha így vesszük, akkor ugye minden nézőpont kérdése. Te mit csinálsz ebben a nagy melegben? Tűröd, vagy kipróbálsz különböző trükköket? Valamit kezdenünk kell a kialakult helyzettel, különben a végén, ha rámegy a türelmünk, idegesek leszünk, nem is olyan sokára. Most nem megyek bele a részletekbe, hogy miért is van ilyen meleg ilyen sokáig, inkább beszélgessünk vidámabb dolgokról.