A gimiben tanultunk pszichológiát. Én imádtam ezt a tantárgyat, nem mintha értenék hozzá, de mindig is vonzott ez a téma. Most a viselkedést tanulmányozom, nagyon érdekel ugyanis, hogy a betegségem hatására miért és hogyan változott meg az én viselkedésem, az emberekhez való viszonyom. Izgalmas olvasni róla, és próbálom megfejteni önmagamat, valamint a célom az, hogy javítsak a kommunikációmon és a betegséghez való mindennapi hozzáállásomon.
Este van már. A legtöbben meghitt családi körben töltik ilyenkor már az idejüket, lassan aludni térünk, hiszen olyan hamar eljön majd a reggel, hogy még csodálkozni is alig tudunk ezen. Így estére a szívünk megnyugszik, bármi is történt a nap során, szeretettel gondolunk rá, még akkor is, ha kénytelenek voltunk tanulni belőle. A reggeli készülődésnél azért sokat sejtető mosollyal indultunk az utunkra, hiszen sok szép elvárásunk is volt ettől a naptól.
"Az öröm és bánkódás ugyanazt
a helyet foglalják el a szívben -
ám az egyiknek ki kell szorulnia,
hogy a másiknak helyet adjon."
Seneca
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Mondd csak! Boldognak érzed magad? - Vajon mikor érezzük boldognak magunkat? Ha szeretsz és érzed, hogy téged is szeretnek, az azt hiszem, maga a boldogság! Ha jó napod van, ha jól érzed magad, ha jó hangulatban vagy, az is maga a boldogság! Amikor boldog vagy, szinte meg sem tudod fogalmazni mit is érzel ilyenkor. Olyan kellemesen harmonikus minden körülötted, hogy nem is szeretnéd, hogy ez az érzés elmúljon. De elmúlik, mint minden, ez is elmúlik egy időre, átadja más érzéseknek a helyét.
Láttad a Lopott idő című filmet? Csak azért jutott eszembe ez a film, mert mostanában mindig kifutok az időmből, semmire sem jut úgy igazán. Tényleg? Mi történne, ha elfogyna az időnk? Mi lenne, ha mint a filmben is, idővel tudnánk időt vásárolni, vagy mi történne, ha csak olyan kiváltságosok rendelkeznének több idővel, mint a gazdagok és a szegényeken csattanna ismét az ostor?
Sokféle nézet van arról, hány nap múlva rögzül egy-egy szokás az életünkben. Már én is sok helyen sokfélét olvastam erről, más-más nézetek vannak. Az viszont biztos, ha rögzül egy szokás, akár jó, akár rossz szokás, azt nagyon nehéz már megváltoztatni. Ez inkább ugye a rossz szokásoknál nem jó, hiszen egy porcikánk sem kívánja, hogy tele legyünk rossz szokásokkal. És ráadásul a rossz szokások sokkal könnyebben rögzülnek és hamarabb, mint egy hasznos jó szokásunk.
Amikor sok dolgod van, azt hiszed, egy nagy-nagy hegy tornyosult eléd, és félve nézel körül, vajon hogyan is hordd el ezt a nagy hegyet magad elől. Körülnézel és keresed a megoldást, gondolkozol, ötleteket gyártasz. A gondjaid jelképezik a hegyet és az ötleteid a lehetőségeidet. Ha arra gondolsz, hogy a Jóisten mindig csak annyi terhet ró rád, amennyit el bírsz viselni, akkor könnyen tudsz az ötleteidből megoldásokat gyártani.
"Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út,
a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz,
és kevesen vannak, a kik megtalálják azt." (Máté 7:13-14)
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
-Azt hiszem, az emberek akkor öregszenek meg, mikor már nem gondolnak a jövőre.
Ha meg akarod tudni valakinek a valódi korát, csak hallgasd meg.
Ha a múltról beszél, és olyan dolgokról, amelyek megtörténtek, akkor már öreg.
Ha az álmairól beszél, a terveiről, arról, hogy mit vár - akkor még fiatal.
Fiatalnak kell tehát maradnunk, még akkor is, ha egyre idősebbek leszünk.
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Azt hiszem, senki sem bírná ki sokáig, ha egy lakatlan szigeten kellene tengődnie, minden segítség nélkül. Szerencsére nem vagyunk ilyen helyzetben, mégis, én úgy veszem észre, hogy nagyon hiányzik az életünkből a beszélgetés, hiányoznak a kapcsolatok, szinte csak magunknak élünk, kizárva mindent a közelünkből. Ez szerintem az időhiánynak tudható be, sokszor még hétvégén is robotolunk, ha erre van lehetőségünk.
Utolsó kommentek