"az élet nem mindig habos torta..."

Ne bánts senkit se szóval, se tettel, sem írásban, sem gondolatban! Van az úgy néha, hogy észre sem vesszük mit mondunk ki vagy mit teszünk, esetleg mit írunk le és miket gondolunk úgy általában a napunk során. Ha nem jó passzban vagyunk, és netalán rosszul fejeztük ki magunkat, ennek nagyrészben a társaink az elszenvedői, hiszen ésszel még föl sem fogtuk, hogy mit is mondtunk például, s máris galibát okozhatunk. Ezért kell különösképpen figyelnünk a szavainkra és a gondolatainkra is.

Ismerek egy embert, egy férfit (igaz, hogy nem személyesen), akinek követtem egy kicsit az életútját, a könyvein át, és az Internet segítségével is. Nagyon sajnálom, hogy most már nem nagyon akadok rá, mert akaraterőből tőle és a könyvein át merítettem sokat. Ő sokszor került mélypontra az életében, volt, hogy mindenét elveszítette, még a házassága is felbomlott, és pénzügyileg is sokszor volt nullán. De ami tetszik benne nekem az, hogy volt benne valami, amiért küzdeni tudott. Volt célja mindig, volt ami ösztönözte, hogy újra és újrakezdje az életét.

Mindig az este szép hangulatával fejeződik be a napunk. Mindennap erre is törekszünk, hogy ez így legyen. Amikor még reggel felébredtünk, nem is sejtettük, vajon milyen irányt is vesz majd a napunk. Káprázatos lesz-e vagy talán még fantasztikusabb, mint azt elsőre gondoltuk volna? Annyi mindennel találkoztunk, annyi sok minden szép dolog vett körül bennünket, hogy végül még csak rangsorolni sem tudnánk, melyik is volt a legkedvesebb élményünk a nap folyamán. Mindegyiket elraktározzuk a kis szívünk mélyére, hogy később is szívesen emlékezzünk vissza rájuk.

Ha nem tehetsz nagy dolgokat, tégy apró dolgokat nagyszerű módon!

Martin Luther King

---

Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)

Szép szombat van! Nálunk, mifelénk ilyenkor piac is van, piaci nap. Megmozdul a város! Mindenki elindul és beszerző körútra megy, akár a piacra, de másfelé is veszik az irányt. Tele van a város emberekkel, az emberek teli vannak csomagokkal, velük van sok esetben a család apraja, nagyja, aki csak tud elindul ilyenkor reggel. Szép látni, hogy van, ami kicsábítja az embereket az utcára! :) Az időjárás is kezd a kedvünkre járni, hétfőn például 11 fok is lesz már, és ez már elég jó idő ahhoz, hogy kimozduljunk otthonról.

Gondolkoztam. Sokat gondolkoztam azon mostanában, hogy miért nem fogadunk meg egymástól jó tanácsokat, amik segíteni próbálnák a boldogulásunkat. Inkább hagyatkozunk saját magunkra, mert azt hisszük, hogy a saját dolgainkban csakis mi magunk tudunk jó döntéseket hozni. Ez lehet, hogy így is van a legtöbb esetben, de van, amikor vagyunk annyira önfejűek, hogy eltoljuk magunktól mások segítségét. Pedig ők jó szándékkal tanácsolnak nekünk valamit, amit mi lehet, hogy első körben máris elvetünk, vagyis figyelembe sem vesszük őket. Pedig ha utánagondolnánk, hogy mit is takarnak ezek a jó szándékú tanácsok, rájönnénk, hogy valóban a segítségünkre lehetnek. De miért megyünk mindig a saját fejünk után?

Nehéz egyesegyedül boldogulni az életben. Van, mikor képesek vagyunk rá, de legtöbb esetben bebizonyosodik, hogy egymás segítése nagyon fontos lehet, és van, amikor valóban szükség is van erre. Amikor nehéz helyzetbe kerülsz, mindig az eszedbe jut, miképpen is van módod megoldani ezt a számodra fontos helyzetet. Ilyenkor legelőször felméred, hogy te mit vagy képes önmagadtól megvalósítani, másodszor pedig utánagondolsz, hogy rá vagy-e kényszerülve mások segítségére vagy sem.