"az élet nem mindig habos torta..."

Hogyan juthatok el a célomig? Apró kicsi lépésekkel (bontsd részeire a hozzá vezető utat, majd valósítsd meg!) - boncolgatom a OneNote-ba írt jegyzeteimet, rengeteg minden van benne, és mivel is kezdhetném a változást, mint a napirendemmel. Ez mától érvényes, és igencsak átalakítja az életritmusomat, hiszen drasztikusan lecsökkentettem az interneten tölthető időmet, így valószínűleg írni is csak este 23 óráig fogok.

"Nagyon kevés kell a boldog élethez; mindez benned van, abban, ahogy gondolkodsz." /Marcus Aurelius/ Ez a szép idézet minden napra való, érdemes megjegyezned. És amilyen igazság lakozik ebben a pár szóban, olyan jó eszerint is élni, figyelni mindig arra, hogyan is gondolkodunk. Van egy másik mondat, ami hasonlatos ehhez: - "A boldogság egy döntés, amelyet minden reggel meghozhatsz."

Azt hiszem, jól jött mindenkinek ez a hosszú hétvége, főleg ez a mai ünnepnap, ami kifejezetten a pihenésről szól. A többi hátralévő napot is igyekezzünk ezért a pihenés jegyében tölteni. Jön majd vasárnap a szép anyák napja, ami azt hiszem, a legcsodálatosabb ünnepnap, amit mindenki családi körben tölt. Én is nagyon sokat gondolok az én anyukámra, tündéri teremtés volt, sajnos már nem él, de szép hosszú éveket élt meg. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, mindent, amit csak tudok, tőle tanultam, szép kis családban éltünk együtt. 

Sokszor gondolkodtam azon, mennyire élnénk más életet, ha én nem lennék beteg. Mennyire befolyásolja az én betegségem a mi kis családunk életét? Ilyenkor mindig van egy kis bűntudatom, mert ha körülnézek, azt látom, hogy mások egészségesek, élik a világukat, és mindig visszaterelődik a gondolatom azokra az időkre, amikor még egészséges voltam. Önkéntelenül is párhuzamot húzok a betegség és az egészség állapota között.

Hát, úgy néz ki, nagy változások előtt állok, mert így határoztam. Nemcsak az életmódváltás miatt van ez így, mindenképpen szükséges önmagunkat néha felülbírálni, hogy tudjuk hányadán is állunk. Sokáig gondolkoztam ezen, mármint, hogy tényleg megváltoztatom az életemet, de csak most jutottam el addig, hogy bele is merjek vágni. 

Nem titok, hogy fogyózom, most végleg eldöntöttem, hogy lefogyok, másfél évet adtam utoljára magamnak, hogy ez mind sikerüljön. Ha szeretnél velem tartani, gyere a fogyiblogomra, oda most mindent leírok ebben az elkövetkező másfél évben, amit csak tudok a fogyásról. Utolsó nekirugaszkodásom ez, és most egy kicsit innen, erről a blogról is csalogatlak a fogyiblogomra, hogy tarts velem, ha szeretnél. 

Ha most ez a másfél év nem jön be, nem próbálkozom tovább, befejezem a fogyiblog írását, ha nem jön össze a tervem. Csak akkor folytatom tovább, ha tényleg lefogyok, és meg kell őrizni a súlyomat, mert az is egy külön tudomány, hogy ne hízzunk vissza. Annyit elárulok még, hogy ma van a névnapom, és épp ezért teszek ilyen fogadalmat magamnak. Eddig nem sikerült az életmódváltás, hátha most bejön! Ez az utolsó próbálkozásom.

 A végső határidő 2026. december 31. azaz 2026. Szilveszter a végső dátum. A cél = 60 kg

ui.: a fogyiblogom címe: www.fogyj-le-ha-tudsz.blog.hu , az alcím = küzdelmem a kilókkal  ,

Gyere, fogyjunk együtt! :)

Azt hiszem, sokszor történt már meg az, hogy egy szempillantás nem sok, mégis óriásit fordult velünk a világ. Nem számítottunk rá, nem volt semmi előjele, de lehetett akár egy szó vagy mozdulat, amit meghallottunk, megláttunk, és máris megváltozott minden körülöttünk. Másképp kezdtünk érezni hirtelen, nem tudtuk mire vélni a nagy fordulatot, és ezzel a kialakult helyzettel később kezdeni is kellett valamit.