"az élet nem mindig habos torta..."

Tettél újévi fogadalmat? És elgondolkodtál-e azon, hogy tavaly ilyenkor pont ugyanez volt a helyzet? És belegondoltál-e, hogy majd egy év múlva is pont azt szeretnéd, mint amit most kitűztél magadnak? Nézzünk csak utána, miért történik ez, miért van az, hogy alig sikerülnek az újévkor felállított céljaink?!

Miért is nem jutottam sokáig egyről a kettőre a betegségem ideje alatt? Már sokszor írtam itt a blogban, hogy nehezen kezdtem el gyógyulni. Ennek az okára most kezdek fényt deríteni teljes valóságában, mert kezd tudatosulni, hogy az állandó panaszkodásommal és a sok kifogásokkal, amikre "támaszkodtam", nem volt esélyem a gyógyulásra.

Van úgy, hogy egy trauma vagy egy tragédia, egy betegség ébreszt rá arra, hogy más is van benned, mint amit eddig gondoltál magadról. Ráébredsz, hogy van más út is a győzelemig, nemcsak az, ahol mindig megtorpansz és nem jutsz tovább. Új látásmódod alakul ki, más szemmel nézed az életedet, és másképpen is kezdesz viselkedni. Megváltozol hirtelen! Miért is történik ez veled? Sejted vagy sem?

Van, hogy kifáradunk. De rettentően! Úgy, hogy az agyunk már nem tud kikapcsolni, csak pörög tovább egyfolytában és nincs megállás, nincsen lelassulás, csak a felfokozott feszültség van, amit nem tudunk hirtelen jól irányítani. Ilyenkor próbálunk magunknak pihenőidőt keríteni és kikapcsolni, de nem megy! Már annyi minden van a fejünkben, hogy nem tudjuk követni a gondolatmenetünket.

Sosem tudhatod mi vár rád holnap, de még azt sem tudod mi vár rád a következő pillanatban. Fel tudsz-e készülni rá? Nem! Tudod-e, hogy könnyű lesz vagy nehéz? Nem! Ki fogod-e bírni? Igen! - Már csak azért is így van ez, mert belül a szívedben érzed az erőt minden feladatodhoz. Amikor érzed, hogy nehéz lesz, azt is érzed, hogy fel kell erre készülnöd, mert felkészületlenül hamar elbuksz még akkor is, ha esetleg némi szerencséd van. Hogy miért van ez így, az nagyrészt az életminőségedtől is függ, de sokban a körülményeid határozzák meg merre is tart az utad.

Van, amikor nagyon hiányzik valami az életünkből. Néha meg sem tudjuk ezt fogalmazni, csak érezzük a hiányt, nem tudunk úgy élni, mint eddig tettük, mert a gondolataink mindig elkalandoznak, és csak a hiányt érezzük, de azt nagyon. Érezzük, hogy nem teljes így most az életünk, kellene valami, ami pótolni tudná azt az űrt, ami ilyenkor kialakul bennünk. De nincs ami ugyanazt vissza tudná adni, azt, amit annyira hiányolunk az életünkből.