Emlékszem, régebben, amikor úgy éreztem, hogy "túl" elfoglalt voltam, mindig azt mondogattam magamnak, ha nem edzettem, hogy - nincs rá elég időm! -, és tényleg úgy is éreztem, mert elment az egész napom, mégsem sportoltam. Az igaz, hogy elment az egész napom, de ha akartam volna, tudtam volna találni 15 percet arra, hogy megmozgassam a tagjaimat. Mégsem tettem! Ismerős neked is ez a helyzet?
Ez a nap csakis a tiéd! És a többi nap is. Mindegyik! Érezd át ennek a jelentőségét! Talán nem is kell a címbéli mondatot túl komolyan venni, ha arra gondolsz, hogy a benned lévő szeretet bármire képessé tesz téged. De ha tényleg dönteni kellene ilyen kérdésben, akkor azért kicsit biztosan elgondolkodnánk a válaszon.
Mostanában mindig belefutok az éjszakába, de ez így is marad ebben a hónapban, szerencsére azért lesz idő majd kipihenni minden fáradalmat. Ilyenkor azért már elcsendesül minden körülöttem, nyugi van, és tulajdonképpen azt csinálhatok, amit szeretnék. Meg is szeretném kérdezni tőled, hogy te hogy vagy ezzel az "azt csinálhatok, amit szeretnék" dologgal? Sikerül-e idáig eljutnod egy nap, sikerül-e szakítanod annyi időt naponta, hogy önmagaddal is tudj törődni?
"Tudd, hogy mindig lesz valaki, aki, ha rád gondol, elmosolyodik. Mindig lesz valaki, akinek ha az eszébe jutsz, melegség járja át a szívét. Mindig lesz valaki, aki ha meghall egy számot a rádióban, megjelenik előtte az arcod. Mindig lesz valaki, aki ha rád gondol, tudni fogja, mit köszönhet neked. Mindig volt, és mindig lesz, akire hatással vagy a világban, aki a reményt, a hitet, vagy csak egy életre szóló pillanatot köszönhet neked..."
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Mindennap egy apró pici lépés a célod felé bőven elég ahhoz, hogy elégedett legyél a napod végén, mert nem mindig a nagy horderejű dolgok számítanak. Minden apró kis lépéssel közelebb kerülsz az álmodhoz, még akkor is, ha csak csigatempóban haladsz. Nem az számít, hogy milyen gyorsan haladsz, hanem az, hogy megteszed-e mindennap azt a bizonyos kis apró lépést a célod felé?
"Az a nap, amelyik öröm nélkül telik, csupán elvesztegetett idő.
Mindig van valami, ami képes mosolyt csalni az arcunkra.
Az öröm mosolyát.
Nem kellenek hozzá nagy dolgok, az aprók tökéletesen megteszik."
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Ahogy olvasom a mostani kedvenc könyvemet, sok okos gondolat jut eszembe. Azt írja az író, ha sikereket szeretnénk elérni az életünkben, ha előre szeretnénk lépni az életünkben, tegyük meg azt, amit mások nem tesznek meg. Ha ezt meg tudod csinálni, ez elvezet majd a sikerhez téged. Ez tuti biztos, mert ahogy írtam, nem én találtam ki ezt, hanem olvastam.
Bennem most bőven megvan az igyekezet, éppen tepertős pogácsát készítek, a bejegyzés végén utalok majd a receptre, majd megkeresed magadnak, ha szeretsz sütni, és szereted a jó tepertős pogácsát. Igen, ez nem egy receptblog, de most karácsony előtt megéri próbasütést végezni, hogy majd minden flottul menjen az ünnepek alatt.
Hát, az alvásomból nem lett semmi, de amíg néztem a plafont, addig volt időm gondolkodni. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért nem sikerülnek néha a terveim. Próbáltam más szemszögből megközelíteni több tervemet is, és elkezdtem gondolkodni. Azon gondolkodtam, hogy ha például még egyszer születnék, és ebben a helyzetben találnám magam, mint most vagyok, akkor mit tennék?
Azért ez nem lesz mindig így, hogy ilyenkor kezdek el bejegyzést írni, de ugye a kivétel erősíti a szabályt. Már énnekem is aludni kellene, ha valami érdemlegeset szeretnék csinálni ma még. Szóval már megint (holnap van!), mert már lassan egy óra van és hétfő. De a hétfők olyan kedvesek is tudnak lenni, mint most, hogy lehetőséget adnak arra, hogy találkozzam veled. :)
Utolsó kommentek