"az élet nem mindig habos torta..."

Gondolkodtam. Gondolkodom, és minél többet gondolkodom, annál inkább valószínűsíthető, hogy nagyon igaz a megállapítás, hogy mindennek oka van, minden mindennel összefügg, és az okokat mindig ki lehet deríteni. Nagyon sokat köszönhetek én a pszichiátriának, annak, hogy kontrollokra kell járnom, mert enélkül az én tudásom sem lenne most ilyen, mint amilyen. Nem mintha nagyon okos lennék, nem erre célzok, hanem arra, hogy mit tanultam ezalatt az elmúlt negyven év alatt.

Én minden nehéz pillanatom után elhatározom, hogy ezután csakis kedvesen szólok mindenkihez, bármi is történik. Mégsem sikerül ezt a tervemet jól kivitelezni, és ennek mindig utánajárok, hogy ez miért is van így. Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor a szívedben fájdalmat érzel, amikor nehéz a szíved, rengeteg energiát spórolsz meg, ami a fájdalmas érzésekre ment volna, és még pluszban nyugodt is tudsz ilyenkor maradni, és ez az, amire törekednünk kell.

Ha olvasod a blogot, biztosan észreveszed azokat a változásokat, amin én ugye keresztülmegyek minden egyes nap. Nem tudom egyáltalán eltitkolni, persze nem is akarom, hogy mikor milyen hangulatban vagyok, sőt, szoktam írni is a hangulatváltozásaimról. Ezt is a betegségem hozta magával, hogy ennyire változik a hangulatom, de remélem, hogy a blogban inkább a jó oldala jön ennek vissza, mint a kedvetlen. Mert sokszor voltam kedvetlen is életem során, de igyekeztem mindig akkor írni, amikor jó volt körülöttem minden.

Van idő, mikor változáson megyünk keresztül. Én is most ilyesmit érzek magamban, magamon, ami tulajdonképpen csak majd később látszik, hogy jó volt-e vagy sem. Most én úgy érzem, hogy jó irányban változom, mert az utóbbi időt egy kicsit el kell hagynom, sokszor éreztem labilisan magam, ezért indolokolt is a változás egy kicsit. Olykor nem kerülhetjük el a változást, akármennyire nem szeretnénk ebben részt venni, muszáj lépést tartanunk a világgal és a fejlődéssel mindenképpen. Nem mindig vesszük azonban észre, hogy jó volna változtatnunk az életünkön, hiszen nem jó irányba tartunk. Van, amikor saját magunk rájövünk erre, de van, hogy mások figyelmeztetnek erre minket.

Hát, nehéz! Írtam korábban a totális életmódváltás kísérletéről, ami most már olyan kényszerű helyzetté vált, hogy már nincs is más lehetőség előttem, mint ez. Nem szerettem volna, ha csak egyetlenegy út marad előttem, jó lett volna, ha van mi között választanom, de eljátszottam sajnos önmagam előtt ezt a lehetőséget, így nincs más, mint előre, teret kell engedni ennek az igazán nehéz megoldásnak. Ha visszaolvasol, láthatod miket is ígérgettem magamnak.

Egy szenzációsan megírt könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani, talán ezzel kellett volna kezdenem a könyvajánlók sorát, mert az érzelmekkel van kapcsolatban. Sőt! Meg fogod látni, hogy mennyire így van! Mivel nem lehet idézni a könyvből, ezért csupán azt írom le, hogy én milyen viszonyban is vagyok az érzelmeimmel, mert ez nem lehet utolsó szempont az életünkben, hogy az érzelmeinkkel egyáltalán ne foglalkozzunk.