Le merem fogadni, hogy már eléggé izgulsz te is ahhoz, hogy minden összezavarodjon körülötted. Izgulsz, hogy jól sikerüljön majd a karácsonyi ebéd és vacsora, és izgulsz, hogy mindenki megtalálja az örömét ebben a szép és csodálatos ünnepben. Ez nem baj, én is pont így vagyok vele! :)
A Karácsony "az Úr születése", amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk, a kereszténység talán legszebb ünnepe. Én mindig egy kicsit elpityeredem ilyenkor, sőt, már a készülődés pillanataiban is, mert olyan megható ünnep a szeretet ünnepe. Eszembe jutnak a régi emlékek, amikor még én voltam kicsi és őrült kíváncsisággal vártuk, hogy vajon mit is hoz majd a Jézuska a fa alá.
Akár akarom, akár nem, most kénytelen vagyok szünetet parancsolni magamnak az írásban, készülődöm én is lelkesen a karácsonyra. Legközelebb körülbelül január közepén tudok érdemlegeset írni, addig mi is ünneplünk itthon a családdal. :)
Nagyon sok év telt el, mire tudtam változni, tulajdonképpen egy folyamatos változás történt, ahogy telt az idő, úgy alakultam én is a jó irányba. Ránézésre senki sem tudja megmondani, hogy én beteg vagyok, sokan csodálkoznak is, amikor megemlítem.
Van, hogy visszaemlékezem a régi kórházban töltött időkre és sokszor eszembe jut, hogy volt például egy szobatársam, akinek eltűnt a gyűrűje (sok lopás volt a kórházban, nem mindenre derült fény). Én annyira lelkiismeretfurdalásos lettem, azt hittem, hogy engem okolnak, rólam hisznek fals dolgokat.
Megint egy jó kis dalt hoztam el neked, majd a végén hallgasd meg, légyszi! :) Beszéljünk egy kicsit arról, hogyha úgy érzed, kicsit nagyobb fába vágtad a fejszédet, mint gondoltad elsőre, akkor mit tegyél? Legelőször is, jó, ha nyugodtan fogadod ezt a kihívást, már tenni úgysem tudsz tenni ellene semmit, nézd egy különleges szemüvegen keresztül azt, amibe belefogtál.
Vasárnap van, és már a vasárnapnak is az estjébe csúszunk bele. Egy gyönyörűséges képet hoztam el neked, mert szeretem, ha a természet elkápráztat téged is meg engem is a szépségével. Illik is egy gyönyörűséges vasárnap befejezéséhez, szerintem. :)
Azért nem lesznek csupán olyan bejegyzések, amik a betegségemre emlékeztetnek, de hát, ez is én vagyok (voltam), mindent fel kell vállalnunk, ami csak történt az életünkben. Épp azért, hogy oldjam a feszültséget, most optimistább írást szeretnék megosztani veled.
Gyötrelmes évek voltak, amikor megbetegedtem. A bűntudattól a haragon keresztül az aggódásig mindenen átmentem, nem volt kivétel, állandó feszültségben éltem, féltem és gyanakodtam sokat. A totális érzelmi válság közepette éltem az életemet. Nem volt olyan ember, akiben meg tudtam volna bízni, és nagyon sajnáltam magam a szerencsétlenségemért. Miért pont nekem kellett ennyire összetörni, ennyire megbetegedni?
Hál' Istennek vannak mindig apró kis örömök az életemben (a tiédben is!), amik mindig felvidítanak és jókedvet varázsolnak a napomba és a te napodba is! :) A dalokról a zenéről már írtam neked, a fényképekről is, hogy minél gyakrabban nézegeted őket, annál több és több szép érzést tapasztalsz meg a napod során. :) Ezek nem nagy dolgok, nem kell hétmérföldes csizmát húznunk a lábunkra, hogy utánajárjunk egy-két kellemes érzésünknek, jönnek ezek maguktól is rendesen. :) Szerencsére!
Utolsó kommentek