
Van egy belső hangunk, amire mindig figyelünk, ami mindig fenntartja az érdeklődésünket valami iránt. Ez lehet jó, de lehet rossz dolog is, a lényeg, hogy ez a belső hangunk mindig tudatni szeretne valamit velünk. Mindig csevegünk önmagunkkal, mindig van önmagunkhoz egy-két kedves vagy éppen kedvetlen szavunk. Hogy hallgatunk-e rá, az nagyrészt csakis tőlünk függ.










Utolsó kommentek