"az élet nem mindig habos torta..."

Még talán igazi kirándulóidők vannak mostanában, érdemes időt szánnunk rá. Mesés tájak vannak itthon nálunk, csak ki kell mozdulni egy kicsit, felvenni a túrabakancsunkat, a kis családunk hamar velünk tart ezen a szép hétvégén is.

Nem mindegy, hogyan is állunk hozzá éveink múlásához. Ha túl negatívan akarok fogalmazni, akkor igen!, érzem, hogy öregszem, mert itt fáj, ott fáj, mindenhol fáj minden. Ha pozitívabban közelítem meg a dolgot, akkor csak idősödöm, de ezt a meglátást sem szabad félvállról vennem.

Amikor beszélgetünk valakivel, talán eszünkbe sem jut, hogy amiket mondunk, azok milyen hatással is vannak a társunkra, vagy amiket hallunk, azok hogyan is befolyásolhatják a mi életünket. Pedig minden egyes szavunk, amit kimondunk, már megmásíthatatlan és igazi bombaként hatnak ránk vagy másokra is.

Nemigen lehet nem észrevenni, ha szeretünk valakit. Sugárzik rólunk a boldogság, ezernyi öröm ér percről percre, mindennek örülünk, amivel csak találkozunk az életünkben. Ha szeretsz valakit, mindenedet megosztod vele, legyen az bármi.

Mit teszel, ha idétlen helyzetbe kerülsz? Mit lehet ilyenkor csinálni? Azt hiszed először, hogy te voltál a hibás, de a körülmények alakultak úgy, hogy épp belecsöppentél egy lehetetlen helyzetbe. Mit tudsz tenni ilyenkor?

Remélem, szép estéd van, és nem bánod, hogy még van egy nap a hétből, ami remélhetőleg azért mesés élményekkel tesz gazdagabbá téged! Varázsold széppé az elkövetkezendő órákat is, ami még a mai napból hátravan. Csak te alakítod a perceidet, keresd meg mi az, ami felejthetetlenné tudná tenni neked ezt a pár órát a mai napon.

Most írhatnám, hogy senki sem tökéletes, de épp ez a jó ok arra, hogy kutassunk utána, és mihamarabb ráleljünk. Ha minden okés az életedben, elmondhatod, hogy hamar rátaláltál az egyensúlyodra, és nincs is más dolgod, mint élvezni az életedet. Ha valami nem okés az életedben, akkor bizony útra kell kelned, és mint a mesében a legkisebb királyfi, meg kell találnod, rá kell lelned a helyes útra.

Amikor megértettem a kicsi fejemmel, hogy így kell élnem ezután, betegségekkel együtt, talán egy világ omlott össze bennem. Amikor ráeszméltem, hogy gyakorlatilag nincs más választásom, ezt kell elfogadnom, azt hittem, vége mindennek körülöttem. Amikor tudatára ébredtem annak, hogy olyan betegséggel vagyok megáldva, ami lehet, később csak rosszabb és rosszabb lesz, elfogott a keserűség érzése.

A vihar közepén mindig van egy nyugvó pont, ahol békét lelünk magunknak, ahol minden tökéletes nyugalomban van. Itt megtaláljuk a békét a magunk számára, itt kiteljesedhetünk, itt mindig harmóniában lehetünk, itt olyan csend és nyugalom van, mint sehol máshol a világon.

Negyvenöt éve érettségiztem le, most novemberben lesz az osztálytalálkozónk, és én nem tudok részt venni ebben, mert mindenből kizárom magam a betegségem miatt. De így a neten keresztül is szeretném kifejezni, hogy milyen jó is volt gimisnek lenni, milyen jó is volt érezni, hogy szabadok vagyunk, s miénk a világ.