"az élet nem mindig habos torta..."

Most neméppen  a vidámságról meg a jókedvről lesz szó, hanem inkább a szorongásról, és egy könyvről, amit ebben a témában ajánlok neked. A cél ugye mindig is az, hogy jó legyen a közérzetünk, és boldognak érezzük mindig magunkat. Csak néha eltörik a mécses és azt sem tudjuk miért vagy olyan gondolatok cikáznak a fejünkben, amikre egyáltalán nem is vagyunk kíváncsiak, mégis pörög az agyunk, gondolkodunk és gondolkodunk és gondolkodunk. Jár az agyunk, mintha fel lenne húzva, és nem akaródzik ezt neki abbahagynia. 

Remélem, fantasztikusan érzed magad, és csak jó dolgok történnek veled! :), hétfő van, sokan nem szeretik, mégis ez a hét kezdőnapja, gondoljunk hát rá sok szeretettel. Nem is szabadna egyik napunkat sem elkülöníteni a többitől, mindegyiknek ugyanolyan esélye van az életünkben, és ugyanúgy illik is szeretni őket, egyformán, mintha testvérek volnának, hiszen tulajdonképpen tényleg egyik napunk a kistestvére a másik napunknak.

Sokszor rémísztő, mennyire nem jut időnk egymásra. Megy a napi robot hétközben, de talán még hétvégén is tart ez. Nem jut időnk egymásra, nem fordítunk elég időt a kapcsolatainkra. Ezt én nagyon érzem, mert számomra mindig is kritikus pont volt az emberekkel való viszonyom. Az idő viszont változik, így én is más lettem, és a bezártságból egyre inkább érzem, hogy ki kell nyílnom az emberek felé, különben nagyon beszűkülök minden téren.

Nem kívánok lehetetlent, amikor arra gondolok, amit fent a címben írtam. Minden nap érezhetjük magunkat kirobbanó formában, és szerintem ehhez nem is kell elvándorolnunk a Csendes óceán partjára, de még Hawaiira sem. Tulajdonképpen nem túl bonyolult jó formába hozni magunkat, csak éppen egy kis igyekezet szükséges hozzá és máris örülhetünk a pillanatok szépségének. :)

Észrevetted te is, hogy időről időre, szinte azt mondhatnánk, hogy nap mint nap megtörténnek velünk ugyanazok a dolgok vagy nagyon hasonló dolgok? Belefutunk ugyanolyan helyzetekbe, szinte ismétlődnek egyes dolgok egymás után velünk. És ráadásul, van, hogy ugyanazokkal a személyekkel éljük át ugyanazokat a helyzeteket. Kimondunk mondatokat, és később vesszük észre, hogy ezeket a mondatokat már mondtuk, és pont ugyanolyan szituációban, mint most. Mi a csuda történik ilyenkor?

Van, mikor kénytelenek vagyunk mást csinálni, mint amit szeretnénk, mint ami a szívünk vágya. Sőt, nagyon sokszor van az, hogy kénytelenek vagyunk mást tenni, mint amit szeretnénk. Az ember élete teli van kihívásokkal, megoldandó feladatokkal, meg néha problémákkal is. Nagyon szerencsés az a valaki, aki valóban úgy éli az életét, ahogy az neki tetszik. 

Jó kis esős napok fognak jönni most felénk, de ez nem lehet ok a szomorúságra, az irányvonal mindig is az, hogy a reggeli jókedvünket megőrizzük. Persze, tudom, hogy az élet nem mindig csak boldogság, vannak rosszabb napjaink is, de éppen ezért kell mindig arra törekedni, hogy minél hamarabb visszaálljon a rend és vidámak és jókedvűek tudjunk lenni. :)

Van, amikor akkor sem lehet elrontani a kedvedet, ha nagyon akarják! :) Van, hogy annyira jó passzban vagy, hogy semmi sem árt neked, nem veszel semmit magadra, nem haragszol meg senkire, mert olyannyira vidám és jókedvű vagy, hogy nincs az a rosszindulat, ami ilyenkor képes lenne téged elkedvetleníteni. Biztosan érezted már magad kirobbanó formában, ilyenkor semmi rosszat nem veszel magadra, és mindenkivel megtalálod a közös hangot.

Minden rossz diagnózis után el kell, hogy teljen bizonyos idő, hogy az ember lánya egyrészt értelmezni tudja, másrészt fel tudjon készülni a gyógyulásra. Muszáj időt adnunk magunknak, mert a pillanat hevében dönthetünk hirtelen rosszul is, és ez a legrosszabb, leghelytelenebb megoldás, ami csak létezik. Szóval, bármilyen diagnózist is kapunk a jelenlegi állapotunkra, azt fel kell tudni dolgozni, foglalkozni kell vele, érdeklődni kell mindenfelé, olvasni sokat róla, és gondolkodni azon, hogyan is legyen tovább. Én most pont ebben a fázisban vagyok.