Van egy régi társasjáték, kiskoromban is rengeteget játszottuk édesapámmal, édesanyámmal és a testvéreimmel. Felnőtt korban ugyanúgy izgalmas játék, mint volt nekem kiskoromban. Ez a játék a Gazdálkodj Okosan! :) Sokszor szoktam most már a kisunokáimmal is játszani ezt a kedves kis társasjátékot. Okosan kell gazdálkodnunk a pénzünkkel, hogy felépíthessük álmaink otthonát, és be is rendezhessük mindenféle széppel és jóval.
Mennyire jó érzés, amikor végre együtt vagy a családoddal! Vége az egész napi sietségnek, minden percet együtt tölthettek, nem kell másfelé figyelni, arra tudsz gondolni, akit, akiket igazán szeretsz. Nem mindig van lehetőségünk a családdal tölteni a napunk nagy részét, hiszen más feladatok jönnek mindig közbe. De a nap végén az idő a tiétek és hiba nem kihasználni ezeket a szép egyedi pillanatokat. Oda lehet bújni Apához, Anyához, a kistesóhoz, hogy játszatok még egy kicsit, mielőtt eljön az éjjel csendje, és mindent magával visz.
Gondoltál-e már arra, milyen jó is, hogy így élhetünk egymás mellett, az egész földkerekségen? Milyen jó is, hogy néha összefutunk az utcán vagy valamelyik boltban? Nem is igen ismerjük egymást, mégis sokszor találkozunk ugyanazokkal az emberekkel. Milyen jó, hogy nem egyedül bolyongunk ezen a földön, mindig van kivel megosztanunk a gondolatainkat!
Van olyan élethelyzet, amit, ha szeretnéd, akkor sem tudod kikerülni. El szeretnél menni mellette, mert nincsen kedvedre, nem tetszik, nem neked való, mással szeretnél inkább foglalkozni. És nem csak egy ilyen élethelyzet van, számtalan eset bizonyítja, hogy olykor bizony egészen mást szeretnénk csinálni, mint amit a jó sorsunk elénk tár. De ki sem tudjuk kerülni ezeket a helyzeteket, mert ezek általában mindig hozzátartoznak az életünkhöz.
"Az embernek két dologra van szüksége ahhoz, hogy szilárdan álljon,
kiegyenesedve járjon, és hogy megőrizze a szeme csillogását, a szíve fürgeségét és
a vére zenéjét: egyenes gerincre és könnyekre."
Jón Kalman Stefánsson
---
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Mindennap, ilyentájban már elcsendesül minden. Vége van az egész napi izgalmas programunknak, én is ilyenkor nyugszom meg úgy igazán, pedig nincsen semmi okom az aggodalomra. Az egész este más, mint ami nappal történik velünk, mintha tényleg valaki lekapcsolná a villanyt valahol, figyelmeztetve minket arra, hogy ideje pihenni, ideje letenni a munkát. Ki tudunk-e igazán kapcsolni a sok napi teendőink után? Törekedni kell rá mindenképpen, hogy az álmunk is szépségesen gyönyörű lehessen.
Hoztam egy szép idézetet neked mára, és minden napodra, amikor a búskomorság kerülget. Ha elolvasod, mindjárt jobb kedved lesz tőle, és ráébredsz arra, hogy milyen fantasztikus varázslat rejlik a mosoly csodálatos hatásában. Itt van az idézet, olvasd szeretettel: - "Hogyan mondod el valakinek, hogy kedveled? Írhatsz neki levelet vagy akár egy dalt is. Vehetsz neki ajándékot. Vagy egyszerűen rámosolyogsz. A mosolyban ott van az egész világ: a szeretet, az odaadás, az öröm, a nevetés és a barátság." (Kami Hoss). -, Hát, nem csodálatos?! Olvasd el többször, megéri, majd meglátod! :)
Én nagyon szeretek mindent, ami csodálatos, ami szépséges, ami el tud kápráztatni, ami csakúgy spontán el tudja rabolni a szívemet! :) Nem is kell hozzá sok minden és én már ragyogok a boldogságtól, hiszen már ha korán reggel a napocska felébreszt a simogató kis sugaraival, már az maga a boldogság! Olyan jó kedvem lesz tőle, amit nehéz elrontani bármivel is.
Úgy vagyok a fogyóval, hogy tudom, érzem, hogy minden napra valamilyen trükköt ki kell találnom, egyrészt, hogy ne legyen unalmas a nap, másrészt, hogy valamivel becsapjam a megszokásokat, amik igencsak nálam szeretnének lakni. Szinte minden napra kell valamilyen ötlet vagy furfang, hogy ne adjam fel idő előtt a diétát, vagyis, ki tudjak tartani hosszabb távon is. És ez igaz minden másra is a mindennapi életünkben!
A szépség szinte megfoghatatlan valami a közelünkben. Annyi minden szép dolog van a világban, szinte minden percben belebotlunk a természet csodáiba, azokba a szép virágokba, azokba a gyönyörű réten szaladgáló állatkákba, azokba a gyönyörű kis lepkékbe, amik mind körülöttünk vannak. Olyan mélységesen csodás látvány mindez, hogy a szívünk alig tudja befogadni őket.
Utolsó kommentek