"az élet nem mindig habos torta..."

Van, hogy rosszul jövünk ki a nap végére, tele van a "hócipőnk" mindennel, mégis vigyázni kell magunkra, hogy ne csináljunk még több galibát. Előfordul, hogy nem sikerül úgy döntenünk, mint azt a helyzet megkívánná, ezért aztán a nap végére még a jókedvünk is elszáll. Nem beszélve arról, hogy hamar dühbe gurulunk, nincs kedvünk senkivel sem beszélni.

A természet nem érti a kétségbeesést. A természet az egyensúlyt szereti. Ezért ne akarj senkit megváltoztatni, mindenkinek megvan a saját természete, s te hiába esel kétségbe, amiért embertársaid épp nem úgy cselekszenek, ahogy azt te szeretnéd. Keresd te is az egyensúlyt mindenben. Nem a pozitív dolgok sokaságára kell törekednünk, mert a hullámvölgyek úgyis a mélybe rántanak egyszer, hanem éppen az egyensúlyt kell megtalálnunk életünkben.

Egyébként sem vagyok bőbeszédű, inkább túl keveset is beszélgetek az embertársaimmal. Ezt nem azért írom, mert ez a helyes, viszont semmi köze a címben írt mondathoz. Pár okos szó sokkal többet ér, mintha csak hallgatok, mint a kuka. Amit szeretnék írni a bejegyzés címével, az az, hogy ha tömören meg tudjuk fogalmazni mondanivalónkat, sokkal többre jutunk, mintha sok "körítéssel", össze- vissza beszélve próbálunk dobálózni a szavakkal.

Mennyi időt áldozunk arra, hogy vásároljunk pl., vagy gyűjtögetünk felesleges dolgokat, aztán nem férünk a lakásban. De gondoltál-e valaha arra, hogy kaptál valamit,(nem pont karácsonykor),egy szál rózsát, egy nevetést, ami felvidított egész napra, s te nemigazán becsülted meg. Elfogadtad, de csak ideig-óráig tartott az öröm, majd új varázsra áhítoztál, új élmények után vágyódtál. Pedig biztos voltál már nyaralni úgy, hogy nem te fizetted a költségek java részét. Észrevetted-e ezt, vagy olyan természetesnek tartottad, mint ahogy felkel a nap?

Milyen jó érzés, ha úgy hisszük, másnak szüksége van ránk. Segíteni másnak, alázattal viselkedni mások felé, más emberek szolgálata, ezek mind- mind idetartoznak, ehhez a gondolatkörhöz. Azt gondoljuk, hogyha segítünk valakinek, azt neki viszonoznia illik, mert úgy van kitalálva az élet. Pedig neked kell örülnöd, ha tudsz segíteni, és észreveszed, hogy számítanak rád. Vagyis: - örülj, ha mindenki számol veled egy kicsit! - Szükség van rád, a tudásodra, a gondolkodásmódodra, a szeretetedre, és a segítőkészségedre.

Ezt az egy mondatot nagyon komolyan kéne vennünk, azt hiszem, hogy mindent elárulnak a szavak. Én ilyen szempontból problémás egyéniség vagyok, mindenen rágódom, annak ellenére, hogy tudom, már nem lehet a múlton változtatni. Volt, megtörtént, ha sikerült helyrehozni a csorbát, akkor végképp nincs min aggódnunk, de ha nem sikerült, még bőven van időnk rá. De nyugodt szemmel, lehiggadt érzésekkel kell tudnod nézni a jövő felé. Még a jövő sem jött el, ezt a mostani, jelenbeli álláspontoddal teszed olyanná, amilyenné szeretnéd.

Csak úgy haladsz előre, ha a saját kezed irányításába fogod a dogok menetét.Ugye már eltervezted, miként is érdemes élned, így már könnyebb dolgod van. Van terved a holnapi napra, de ezt ugye be is kéne tartani.Tedd szokásoddá kedvenc tevékenységedet, és a lehető legnagyobb szenvedéllyel és lelkesedéssel valósítsd is meg amit szeretnél.

Szuper! :) Érezted már a gyógyulás folyamatát? Azt mondják, hogy minden betegség egyforma érzés, csak mi tekintjük a sajátunkat hatalmasnak. Próbálom ebből a szemszögből is nézni a gyógyulás folyamatát. Miért érzem én mégis, hogy csak az én bajom fontos, miért érzik sokan, hogy ilyenkor több törődést várnának a társuktól, a családjuktól?