Sokszor volt régebben, hogy mindig azon rágódtam, amit hibaként elkövettem az életemben. Mindig csak az bántott, ami a múltban történt velem, és nem hagyott nyugodni a gondolat, vajon milyen szörnyűség fog ezért bekövetkezni a közeljövőben. Biztosan a jó Isten akar megbüntetni, mert valahol, valamikor hibáztam, nem gondolkodtam megfelelően. Szerencsére azóta sikerült új felfogást kialakítanom önmagammal kapcsolatban, és jobb színben látom magam körül már a világot.
Sosem szabadna megengednünk, hogy a múlt történései rossz hatással legyenek ránk. Ezután is fog történni olyan eset, mikor nem a legjobb formánkat hozzuk, meggondolatlanul cselekszünk esetleg. Mindig át kell tudni értékelni a pillanatnyi tetteinket, de ez nem mindig sikerül jól. Ezért nem szabadna elkeserednünk, voltak, vannak és lesznek nehezebb napjaink. Ha engedünk az aggodalmaskodásnak, csak a kedvünket rontjuk el, egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerülhetünk.
Váltsunk stílust! Mindig tegyük fel a kérdést, hogy - tudtam volna jobban is cselekedni amikor az a szörnyű dolog megtörtént? - Ha a válasz igen, akkor is be kell látnunk, hogy nem vagyunk mindig jól felkészült állapotban. Ha a válasz nem, akkor ahogy mondani szokás - el kell tudni engedni azt ami történt, el kell tudnunk felejteni, hogy időnként vannak rosszabb napjaink.
Mindig a jelennel törődjünk, azzal, ami éppen most történik velünk. Most hozzunk megfelelő döntéseket, és ha véletlenül mégsem sikerül, akkor sem szabad elkeserednünk. Mindig, mindenkor a pillanatnyi érzéseink szerint döntünk, mindig úgy cselekszünk, ahogy abban a pillanatban helyesnek tartjuk. Hogy ennek milyen vonzata lesz a jövőnkre nézve, nem mindig tudjuk megítélni. Meg kell, hogy nyugtasson az a tudat, hogy úgy cselekedtünk, ahogy azt a szívünk diktálta, és a józan eszünkre hallgattunk. Ha mindig ez a tudat lebeg a szemünk előtt, nem nagyítjuk fel a régi problémáinkat, tudunk azzal törődni, hogyan is formáljuk a mostani életünket, hogy később ne okozzon fejtörést egy-két cselekedetünk.
Én is leneveltem magam az állandó aggodalmaskodásról, inkább nézem már mindennek a jobbik oldalát. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, így elég ha csak arra koncentrálunk, hogy örülni tudjunk bárminek, ami velünk történik. Ha a szebb jövőért harcolunk, akkor el kell tudni felejteni azt a rosszat, ami történt velünk régebben, éljünk a jelenben, és így formáljuk majd ezzel a jövőnket. Nem szabad megengednünk, hogy a múltunk beárnyékolja az életünket.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek