Mindig is az őszinte beszéd híve voltam, és akármilyen rossz érzés is volt néha hallani nekem az őszinte igazságot, mégis én úgy gondolom, hogy csakis ez vezet el a megoldáshoz, bármilyen problémád is van életed során. Persze van a túlzott őszinteség is, amikor már annyira ragaszkodsz a nyílt beszédhez, hogy ezzel másokat megbántasz. Sokszor nehéz ezt észrevenni, én még ebbe is belefutottam amikor nagyon beteg voltam, szörnyen kínos érzés és az eredmény félreértés, félreértik azt, amit mondani szeretnél. De ha tiszta szívből mondod, amit kigondoltál, akkor nincs semmi félnivalód.
Ha kedves tudsz lenni olyankor is, amikor a szívedben fájdalom van, nagy kincs birtokában vagy, hiszen nem könnyű ezt véghezvinni. Amikor fáj a szíved, szinte mindenkit hibáztatsz érte, és szörnyűnek tartod az egész világot magad körül. Ki dönti el, hogy meddig tart egy szívfájdalom? Talán az idő, talán te, vagy lehet, mások a környezetedből. Végigélni egy traumatikus eseményt, helyzetet, nem könnyű, és elgondolkodsz-e arról, hogy mi vezetett idáig? Persze hogy elgondolkodsz, hiszen ezért hibáztatsz mindenkit magad körül. Mindenki hibás, csak te nem. De ha felteszed azt a kérdést is, hogy miért alakult így ez a helyzet, ahogy alakult, akkor már kénytelen vagy válaszolni a feltett kérdésre, és lehet, nem tetszik neked a válaszod, mégis el kell fogadnod, csak ekkor tudsz érdemben is tenni valamit, hogy a helyzeted jól alakuljon majd ezután.
Ha barátod az őszinteség és a kedvesség, akkor elég nyíltan tudsz elbeszélgetni önmagaddal arról, hogy hogyan is érdemes élned az életed, hogy minél kevesebb hibát vétsél. Mindig is fogunk hibázni, emberek vagyunk, nem kerülhetjük ezt ki csak úgy, hiába is szeretnénk küzdeni ellene, nem fog sikerülni. A hibák talán azért is vannak, hogy mindig tanuljunk belőle, és fejlődjünk, egy magasabb lépcsőfokra jussunk el a fejlődésünkben. Ez azért nem indok arra, hogy minél több hibát vétsünk, inkább kell arra törekedni, hogy ugyanabba a hibába ne essünk még egyszer bele, ami megint csak egy nehéz feladat, mégis erre kell törekednünk. Légy jó barátságban a szelídséggel, a gyengédséggel, az önzetlenséggel, légy mindig becsületes és vigyázz arra, hogy feleslegesen ne húzd ki a gyufát másoknál, ne mérgeljél fel ok nélkül senkit. Nem mindenki egyformán tűrőképes, nem mindenkiben van annyi nyugalom és tolerancia, hogy túl sok hibát elnézne, ezért ezt mindig tartsd észben.
Olvasd ezt a pár sort, nemrégen olvastam én is, ezért megosztom veled:
"Az igaz EMBER nem az, aki mindig jó. Nem az, aki mindig jókedvű és mindenkit szeret. Az sem, aki képes minden helyzethez és embertársához alkalmazkodni, ezzel háttérbe szorítva saját lényét.
Az IGAZ EMBER az élet minden pillanatában önmaga. Nem akar senkinek megfelelni, nem akar tetszeni. Nem játszik a szeretetért. Ha dühös, kiadja haragját. Ha megbántják, szóvá teszi. Ha Ő bánt meg, bocsánatot kér. Nem hagy kiegyenlítetlen számlát. Ha valaki rossz érzést kelt benne, azt is elfogadja. Meri megmutatni teljes lényét.
Aki mindent visszafojt, önmagát rombolja. Ugyanolyan pusztító munkát végez, mintha másokat bántana.
Ha Önmagad vagy, önmagadért szeretnek. Ha színházat játszol, a színészt szeretik. Közben belül őrlődsz.
A bölcs ember őszinte önmagához, minden pillanatban vállalja azt, aki. Ugyanakkor nem fél szembenézni saját hibáival, s törekszik napról napra jobbá válni.
Az ilyen ember az igazán bátor..."
---
Hallgass meg egy dalt, s élj szíved szerint, csakis ez vezet a jó útra. :)
Utolsó kommentek