Nem kell mindenkinek észrevenni, hogy beteg vagyok. Sőt! Másképp fogalmazok:- Nem veszi észre mindenki, hogy beteg vagyok - , s ha így fogom fel, akkor lényegesen egyszerűbb dolgom van. Tudok áldozni magamra időt, ugyanis az a mondás, hogy: - „ csak akkor tudsz másnak is adni magadból, ha te magad is egészséges vagy, törekszel az egészségre” -, ez igaz, és engem nagyon szokott motiválni, ha rágondolok.
Belekezdeni valamilyen feladatba időben, és be is tudni fejezni időben, „hát!” , ez nálam kemény dió volt, de a mai napig is küzdök hasonlóval. Pedig az eszemmel tudom, hogy képes vagyok rá. Bele is tudok kezdeni egy feladatba, látom is a fényt az alagút végén, vagyis tudom, hogy képes vagyok befejezni is, csak az a közbülső dolog ne lenne a kettő között.
Sokszor csak a lustaság az oka, ha ezt-azt nem végzek el, vagy néha az időhiány, vagy más egyéb. Mindegy mi az oka, tenni muszáj ellene, mert hamar elszalad a nap. Annyira „kiképeztem” már magam, hogy ha valamit elkezdek és be is tudom fejezni, akkor egyfolytában tudom csinálni, elejétől a végéig.
Ahogy telik az idő, érzem, képes vagyok többre is, ezért tudok haladni, ezért tudok egy színvonalasabb életet élni, mint a kezdetekben.
Utolsó kommentek