...volt egyszer egy lány, aki örökké vidám volt, mosolygós, jókedvű, és mindennek tudott örülni. Volt egyszer, hol nem, volt egyszer egy lány, aki mindenkit a barátjává fogadott a kis szívében, mert nagyon bízott az emberekben...
Sok mese kezdődhetne így, de folytatódni mindegyik másképp folytatódna. Volt a tv-ben régen verseny is efféle, elkezdték a történetet, s a nagyközönségnek kellett folytatnia és befejeznie a történetet. A gondolat szabadsága mindenkié. Használjuk képzelőerőnket.
Nem tudom, hogy kiment-e a divatból az, hogy a gyermekeinknek mesélünk este az elalvás puszi előtt, bízom benne, hogy nem. Én olvastam is, rögtönöztem is olykor a gyermekeimnek, igaz, bevallom, hogy többször kellett volna, mert a gyermek várja szertartásszerűen a fürdés, mosakodás után, és az elalvás előtt azt az igazi mesét, amit csak a szülőktől kaphat meg. Vegyük elő azt a meséskönyvet vagy éppen a fantáziánkat, s olvassunk, mondjunk mesét a gyermekeknek.
Én is rád bízom, hogyan folytatod azt a mondatot, amit én elkezdtem, de az eleje tudom, hogy úgy fog kezdődni: Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren is túl...,
Hogy mi történt, mi történik azzal a jókedvű, mosolygós lánnyal, megtudhatod, ha olvasod a blogot, tudom, hogy tudod kiről is van szó itt nagy titokban. :)
Ezért most küldök neked egy dalt, mi ezt a dalt énekeltük legtöbbször talán a gyerekekkel. :)
Utolsó kommentek