Meg tudja keseríteni az életünket, ha begubózunk, nem merünk vállalni olyan feladatokat, amihez túl kell lépnünk a saját kis komfortzónánkon. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, - amit olyan sok helyen olvashatsz már -, ha változást szeretnénk életünkben, nekünk kell változni legelőször. Lehet, hogy félünk az újtól, lehet, hogy félünk ha szokatlan dolgok történnek körülöttünk. Nem merünk kezdeményezni. Lehet, hogy egy kicsit elkényelmesedtünk, vagy éppen megszoktuk, hogy amik történnek körülöttünk, azok olyan megnyugtatóan biztos alapokon állnak, hogy meg vagyunk elégedve a mostani életünkkel.
Nehéz áttörni azokat a kemény falakat, amiket sokszor mi építünk magunk köré. Nem engedjük, hogy mások közeledjenek felénk, ebből pedig rögtön az következik, hogy valami nincs rendben nálunk, valamit tennünk kell, hogy megforduljon a világ körülöttünk. Remélem, hogy nálad minden rendben van, a képet magamnak tettem fel, hogy emlékezzem, igenis túl kell lépnem a jelenlegi határaimon, ha többet szeretnék elérni az életben. Az én életemben a változást először az hozná meg, ha kilépnék végre az utcaajtón, és boldogan néznék körül, boldogan fedezném föl, hogy már megint egy csodás nap áll előttem. Amíg ezt nem tudom megtenni, addig fogoly vagyok a saját kis börtönömben.
Én még nem vagyok rendben, de már észrevettem ezt, és tudom, hogy a világ nem esküdött össze ellenem, más szemüvegen keresztül kell néznem azt, ami történik velem. Rengeteg lehetőség áll előttem, ami mellett botorság elmenni, észre kell vennem, hogy önmagamat zárom kalitkába ha nem lépek egyet előre. Le kell tudnom mondani a bezártság kényelméről, hogy szárnyalni tudjak nap mint nap. Fel kell vállalnom a kényelmetlen történéseket, amiket úgysem tudok kikerülni. Ha pedig nem tudom kikerülni, hogy mindez megtörténjen velem, akkor legalább élvezzem azt az utat, amit végig kell járnom.
Most még nem vagyok eléggé rendben. Meg kell tanulnom lezárni a múltat, elengedni a múltat, nem törődni többet a múlttal. Akkor tudnám csak élvezni az életet, és ekkor tudnék lépni egyet előre. Minden napban észre kell tudnom venni a változást, és tudatosítani kell magamban, hogy a jelenben éljek, a múlt örökre elveszett, legalábbis azok az emlékek, amikre nem szívesen emlékszem. Ha túl tudok lépni a múlt rabságából, egy új világ vár rám, és ezzel együtt végre kiléphetnék a körbezárt komfortzónámból.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel, és figyelj mindig magadra, élvezd az életet, mert hamar eltelik. Minden nap gondolj arra, hogy az örökkévalósághoz képest a mi életünk csak egy pillanat. Ezt a pillanatot kell megragadnunk, és úgy végigélnünk, hogy nyugodtan, megelégedetten gondoljunk vissza azokra az álmokra, amiket sikerült is megvalósítanunk.
Plusz egy dal ráadásnak, csak neked. :)
Utolsó kommentek