Ha már Budapesten jártam, illik egy fotót beilleszteni a blogba is. A Lánchídon épp át is mentünk, csodálatos érzés volt. Azt mindig szerettem ha utaztam, hogy láthatom a Dunát a teljes valóságában. Szeretem a hidakat, és az éjszakai kivilágított várost is. Meseszép tud lenni. Körbejárnám a várost, felfedezném a nevezetességeket, és rengeteg fotót készítenék.
Nekem egyelőre a fővárosunk az egyetlen olyan pont, ahová bizton tudok menni. Pedig ott van a szintén felfedezni való Balaton, a hegyek, a tavak, a gyógyfürdők, és még sorolhatnám a végtelenségig. Ha nyaralni szeretnénk, van bőven látnivaló a mi országunkban is. Keressük meg ezeket a helyeket. Vegyük fel a barangoló cipőnket, és induljunk útnak. És hallgassunk az idézetre:
"Ha nem tudsz repülni, fuss! Ha nem tudsz futni, sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor mássz! De csinálj bármit, muszáj haladnod előre!" - (Martin Luther King)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek