Amikor féltem, mindig társult hozzá több különféle érzés, mint például a zaklatottság, mások hibáztatása, tehetetlenség, irigység, kiábrándultság, olyan szinten, hogy az már kezelhetetlen volt. Utáltam félni, mégis mindig rám tört ez a kínzó érzés. Először csak kiábrándultam a világból, később egészen a sírógörcsig hatalmasodott, amin nem tudtam uralkodni.
Mindig át kellett élnem a félelmet, és ez lehet, hogy jó is volt, mert ma már alig tud valami is kizökkenteni egy jobb életből. Persze kellett ehhez gyógyszerváltás is, de én magam is rengeteget dolgoztam azon, hogy ne érezzek félelmet. Bármitől tudtam félni, és meg is tudtam magyarázni, hogy az miért is indokolt. Senki nem tudott akkor felvidítani, végig éreztem, milyen szerencsétlen is vagyok. Ráadásnak még sokszor társult hozzá a hallucinálás, amikor a tv-ből furcsa hangokat hallottam, és meg voltam győződve, hogy az a valóság, és mindenki engem akar megbüntetni. Nagyon nehezen tudtam megszabadulni ettől az érzéstől, mindig csak egy kicsit javultam. És volt, hogy mélyebbre estem vissza, mint korábban voltam.
Magamnak kellett rájönnöm, hogy minden külső körülmény ellenére élhetem a saját életem, még akkor is, mikor a félelem töltött el. Mindig mondogattam magamban, hogy - nyugi! nincs semmi baj, csak az érzékeid játszanak most veled, és nemsokára megnyugszol.
Nagyon rossz érzés folyamatosan félni. Megbénít, eltaszít mindenkitől, nincs semmi amibe tudnál kapaszkodni. Erősen kell akarnod, hogy másképp gondolkodj. Erőfeszítéseket kell tenned saját magad érdekében. Csúnya mai szóval élve, nem szabad otthon "punnyadni", ki kell törni a négy fal közül, és bármennyire is félsz az emberektől, ki kell mozdulni. Próbálkozni kell mindenfélével, bármi beindíthatja a jobbulás folyamatát, csak figyelni kell, és észre kell tudni venni. Bízni kell önmagunkban, a megérzéseinkben, és cselekedni kell, tenni kell valamit, ami előremozdít.
A legnehezebb az, mikor próbálsz jóképet vágni olyankor, mikor sírhatnékod van. Mégis, meg kell próbálni, mert csak a pozitív hozzáállás segíthet neked. Mondj igent az életre! Ismerd el, hogy most kicsit magad alatt vagy, de minden erőddel arra törekszel, hogy kilábalj ebből a helyzetből. Ehhez nagy adag türelemre van szükség, és sok időre. De mindenképpen megéri az áldozat, mert később mosolyogva fogsz visszagondolni egykori énedre, aki mindenkitől csak rettegett, és mindentől félt.
Éld át a félelmeidet, ismerd meg közelebbről, és adj esélyt magadnak egy jobb életre. Mindig van mibe kapaszkodnunk. Vagy a kedvesünkbe, vagy a barátainkba, a családunkba, a többi emberbe, mert lesz aki segít, és lesz aki felkarol. De a legtöbbet te teheted önmagadért. Örülj, hogy mindig van előtted esély a túlélésre, és ragadd meg a lehetőségeket még akkor is, mikor azt hiszed alig van erőd hozzá.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek