"Voltaképpen mi is az irigység? Valakinek van valamije, ami nekem nincs! Valaki tud valamit, amit én nem! Valaki meg mer tenni valamit, amihez nekem nincs bátorságom. Van valamije. Tud valamit. Mer valamit, így adunk hatalmat mások kezébe önmagunk felett."
Sokszor bíráljuk társainkat azért, amit elértek életükben. Azt gondoljuk magunkban, hogy biztos valamilyen furmányos módon sikerült elérniük azt, amit elértek. Vagy épp belecsöppentek a gazdagságba, ami kicsit szúrja a mi szívünket. - Vajon nekünk miért nem adatott meg mindez? Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek, hogy éjt nappallá téve robotolunk, és mégsem tartunk sehol az életünkben? - Az irigység bizony sokszor kifog rajtunk. Másnak ítéljük meg társainkat, mint amik ők valójában. Nem látunk a lényeges dolgok mögé. Nem gondolkodunk el azon, hogy esetleg ők is hiányt szenvednek valamiből, amiben pedig nekünk bőségesen részünk van. Azt mondogatjuk, hogy mi semmiképpen sem viselkednénk úgy, mint ők. Vajon mi zavar minket a társainkban? (vagy esetleg önmagunkban fedeztünk fel hiányosságokat?)
"A "túl sok" mindenkinél az ellentétes dolog hiányát jelzi: túl sok üzlet - túl kevés szabadidő. Túl sok szex - túl kevés szeretet. Túl sok ünnep - túl kevés nyugalom. És ha így szemléli: nem elég-e az az állítólagosan "túl kevés", ami Önnek van?" (Angelika Hoefler - Esély az életre)
Nem jó az irigység, mégsem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni tőle. Valami zavar a másik emberben, de nem járok utána, hogy esetleg miért is van ez. Miért zavar az, ha valaki gazdagabb nálam, vagy sikeresebb, vagy esetleg talán boldogabb? Irigyelünk tulajdonságokat, pénz, kocsit, házat, még azt is, ahogyan a másik embertársunk öltözködik. Lehet, ha mélyen önmagunkba nézünk, esetleg rátalálnánk magunkban is hasonlóra, mert hiszen a fű mindenkinek épp olyan zöld és az ég kékje mindenkinek épp olyan kék. Eresszük el az irigységet, és teljünk meg inkább társunk felé szeretettel, mert nem biztos, hogy olyan felhőtlen az élete, mint azt mi elsőre gondoljuk vagy látjuk. Találjuk meg inkább önmagunkban azt, amire büszkék lehetünk, aminek mi örülünk, a saját boldogságunkat. Kifáradunk, ha mindig másokat kritizálunk önmagunkban. És ez lelki fáradtsághoz vezet, amitől pedig szabadulni szeretnénk. Éljük úgy az életünket, hogy mindennap találjunk benne valamilyen örömöt, lelkesedést, inspirációt az aznapi feladatainkhoz.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek