Egyre jobban fáj a szívem, nincs menekvés előle, szembe kell nézni vele, és túlélni, mert még van dolgom, amiket nem rendeztem el kellőképpen. Amikor annyira sajog a szíved, hogy onnan bizony nincs most menekvés sehová, akkor muszáj erősnek mutatni magadat, akkor kell minden erődet összeszedni.
Erőm sincsen már, kezdek labilis lenni, pedig még erősnek kell mutatnom magam, mert még reménykedem a legjobbakban, de van egy határ, amin túl már nincs semmi. Nincs napfény, ami simogatja az arcomat, nincs lágy szellő, ami kedvesen megbizsergeti a bőrömet, nincsenek csillagok az égen és nincs semmi, amit úgy szerettem eddig. Csak a szívfájdalom van, amin túl kell jutni idővel. Kevés vagyok most egy naphoz, kevés egy órához és egy perc is sok már nekem, csak ülök egymagamban és számolom a másodperceket, amik még erőt adnak. Senki sem szereti, ha megsajdul a szíve, mert ott bizony valami történik, ami nem jó, amit nem szeretnénk most átélni. Mit kell csinálni, ha annyira fáj a szívünk, hogy már türtőztetni sem tudjuk a fájdalmunkat? Nincs már belső megérzés, elcsendesült a belső hang is, ami mindig megsúgta mit kell tenni, nincs semmi biztató jel, ahonnan bátorságot meríthetnék. Az, hogy minden rossz után jön a jobb időszak, most feledésbe kényszerül, és elhalványul. Csak a szívfájdalom van, amit most semmi sem tud csillapítani. Te mit csinálsz, ha megsajdul a szíved? Időt kell nyerni valamilyen formában, egy lélegzetvételnyi időt, hogy a remény tovább élhessen, biztasson, lelkesítsen.
Sok víz lefolyik a Dunán, mire megnyugszik a kifáradt szívünk, időt követel tőlünk, időt, hogy bebizonyíthassa, tud még igazán örülni is mindennek, ami körülveszi. Tud még örülni a nap lágy sugarainak, a szellő könnyed fuvallatának, és szereti majd látni a csillagokat az égen, és a holdsugár is kedvesen bókol neki. Amikor annyira ki vagy merülve már, hogy nem tudod összeszedni magad, pihenj le a kanapéra és csak merengj el a múltadon, meglátod, hogy könnyebben jutsz egy idő után levegőhöz. Gondold el, hogy miért is történnek meg velünk olyan dolgok, amiket nem szeretünk, amiket még az ellenségeinknek sem kívánnánk? Mivégre van a nyugtalanság, miért van a sok izgalom, miért éri meg mégis továbblépni, még akkor is, mikor nem érzünk semmi erőt a lábunkban sem? Csakis azért, mert van még dolgunk itt a világban, még nem tettünk meg mindent, amit szerettünk volna, még van feladatunk, amit teljesíteni kell. Ezért hát soha ne add fel a küzdelmet a szívszorító fájdalommal szemben. Biztos lehetsz benne, hogy előbb vagy utóbb te leszel a győztes, mert végigcsináltad, amit annyira nem akartál, végigmentél az úton, és elértél valahová, oda, ahol mindig várnak, és tudod, hogy számítanak rád, mert szeretnek és szükségük van rád. Legyél ezért mindig kész a nagy csatára, amit a sorsod néha eléd tár. Akármennyire is fáj most a szíved, később megenyhül, és bizakodva nézhetsz a jövőd felé. :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek