Miért vagyunk olykor olyan makacsok, hogy egy kukkot sem tudunk kimondani, pedig annyira szeretnénk?! Nem kerülne nagy erőfeszítésbe, ha bevallanánk, most épp mi voltunk a hibásak, vagy helyre szeretnénk hozni a félreértett szavainkat.
Magamról tudom, milyen érzés az, amikor egy árva szót nem tudok mondani, főleg nem kínos helyzetekben. Egyszerűen belém ragad a szó, és belül tudom, hogy most nekem kéne mondanom valamit, de képtelen vagyok rá. Ez azért is rossz, mert félreértésekre adhat okot, másképp alakulna a helyzet, ha meg mernénk tenni azt, amit illik is ilyenkor. Egyetlen szó csak az, hogy - Sajnálom! -, és mégis olyan hatalma van, hogy nem is gondolnánk. Kevésszer használjuk, pedig valószínű, hogy többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor használnunk kellene. Érzelmek játéka csupán, vagy csak a makacsságunk, az önfejűségünk dönt arról, hogy mikor mit teszünk, mikor mit mondunk, és ki merjük-e mondani azt a bizonyos szót vagy mondatot, amit a helyzet megkívánna?
De nemcsak ezzel az egy szóval bánunk ilyen fukar módon, nagyon nehezen merjük kimondani a társunknak, hogy - Szeretlek! -, pedig semmit sem szeretnénk jobban, mintha tudná, hogy rajongással szeretjük, imádjuk, és mindent megtennénk érte. Van még egy pár ilyen szó, amit nehezen mondunk ki (pl. Bocsáss meg!, Ne haragudj!), de ha mától kezdve figyelünk erre, minden másképp alakul majd az életünkben. Barátságok mehetnek tönkre, mert valaki képtelen volt elnézést kérni egy hibájáért, és szerelmek szövődhetnek, ha merünk kezdeményezni, és be merjük vallani az érzéseinket.
Sokat kell nekem is tanulnom még, hogy gördülékenyebben haladjon az életem, és remélem, hogy lesz bennem elég erő, hogy akkor szólaljak meg, amikor a helyzet úgy kívánja. Nem tudom mi játszódik le ilyenkor bennem, amikor szinte sóbálvánnyá változom, és se mondani nem tudok semmit, sem cselekedni, pedig épp rajtam lenne a sor, mert hiszen társas lények vagyunk és szavakból értjük meg egymást, sőt, sokszor ezek alapján ítélünk meg valakit. Gondolj vissza, történt-e olyasmi az életedben, a közelmúltban, amikor szerettél volna beszélni, egy jó szót mondani, de nem voltál rá képes? Nem szabad haragudni emiatt magunkra, de azért ígérjük meg magunknak, hogy jobban figyelünk egymásra, és iparkodni fogunk helyesen használni a szavainkat. Ha visszagondolunk például, hogy mi történt volna, ha ki merjük mondani azt, hogy - Sajnálom, én voltam a hibás! -, legközelebb már könnyebben fog menni az, hogy legyőzzük a makacsságunkat.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek