Mindig van valami, ami kiveri a biztosítékot nálam, és rosszabbul érzem magam. Arról szeretnék írni, hogyan is lehet a mélypontról kikerülni, milyen lehetőségeink vannak, amikbe bele tudunk kapaszkodni? Kezdjük ott, hogy miért is kerülünk mélypontra, mi az, vagy mik azok a tényezők, amikre rosszul reagálunk?
Ugye általában szépen, nyugodtan és boldogan éljük a napjainkat, ha nem szól közbe semmi, ha minden úgy megy mint a karikacsapás. De az élet nem mindig követi a mi hangulatunkat, olyan helyzetekbe hozhat, amiket nehezen tűrünk, amik miatt már gyengébbnek érezzük magunkat. Sokat emlegetik a csúnya stresszt, ami megkeserítheti az életünket. Miért is adjuk meg magunkat a stressznek, ha épp boldogan éldegélünk? Ki tudja? Én sem tudom, de azt sejtem, hogy a váltakozó hangulatunk is közrejátszhat ebben. Nem vagyunk mindig a toppon, nincs mindig általános jókedvünk sem, és ilyenkor ha elkap egy olyan hullám, amire egyáltalán nem számítunk, akkor már gyengülünk, nem tudunk hirtelen egyből kapcsolni, nem tudunk hirtelen jó és okos döntést hozni. Aztán beindul a láncreakció, és egyre úgy érezzük, hogy velünk csupa rossz dolgok történnek, és a végén megadjuk magunkat, s végül a mélyponton találjuk magunkat. Innen sokszor olyan nehéz kikecmeregni, hogy ember legyen a talpán, akinek ez rövid idő alatt sikerül. Én a napokban éltem át hasonlót, és van egy szuper tanácsom, ami inkább beválik, mint az, ha ilyenkor bebújunk a paplan alá és átadjuk magunkat a depressziós érzéseknek. Az a szuper tanácsom, hogy ilyenkor is, amikor nagyon-nagyon rosszul érezzük magunkat, el kell foglalni magunkat valamivel, sőt, keresni kell a lehetőségeket, hogy ne maradjunk egyedül a saját kínzó problémánkkal. Van, amikor az élet hozza azt, hogy muszáj csinálnunk valamit, nem engedi, hogy nagyon magunk alatt vágjuk a fát, és engedjünk rossz érzéseknek. Inkább jó az, ha például társaság vesz körül, vagy kénytelen vagy elvállalni egy munkát, ami eltereli a gondokról a figyelmedet. Később jössz csak rá, hogy sokkal hamarabb túlteszed magad a negatív eseményeken, ha nem maradsz magadra, és nem marcangolod folyton magadat azzal, hogy: -miért is vagyok én ilyen szerencsétlen mindenben?! - Úgyhogy amit tanácsoltam, nem én találtam ki, de az a tapasztalatom, méghozzá sok-sok évi tapasztalatom, hogy a módszer működik, és sokkal hamarabb hoz helyre bennünket, mint gondolnánk. Még az is jó, ha totálisan mást csinálunk, mint azelőtt, mielőtt rosszul lettünk. Menjünk el kirándulni, még ha nincs is most hozzá kedvünk. Az, hogy össze kell szedni a kiránduláshoz szükséges dolgokat, már ez maga kizökkent minket a letargiából, ez tereli el a gondolatainkat a jó irányba, és a végén már csak azt vesszük észre, hogy a domboldalon gurulunk lefelé a gyerkőceinkkel egyetemben, nagy nevetések közepette. Nehéz elhinni, de működnek az efféle technikák, és ha elég ötletesek vagyunk, akkor hamar kilábalunk a mélypontról. Lehet, van, aki rajzolni szeret, vagy festeni, és ez tereli el a figyelmét a rossz dolgokról. Van, aki jógázik, mivel ez teljesen kikapcsolja, de számtalan lehetőségünk lehet. Az a cél, hogy ne maradjunk egyedül a problémánkkal, ne essünk letargiába, inkább keressünk olyan célokat az életünkben, amik a szívünket melengetik, és a lelkünket dédelgetik. Nehéz lehet megvalósítani azt, hogy épp mélyponton vagyok, és akkor gyorsan menjek el kirándulni, de ez csak egy példa volt arra nézve, hogy ki kell zökkenteni magunkat egy bizonyos hangulatból, ami negatívan érint. Én is feküdhetnék most az ágyban és sajnáltathatnám magamat, okolhatnék bárkit, hogy miért is kerültem most olyan helyzetbe, amiből nem tudok kilábalni, de inkább csinálok mást, minthogy engedjem a jókedvemet elrabolni akármivel is.
Sok-sok évvel, évtizeddel ezelőtt még én is csak úgy tudtam cselekedni, amikor a kedvem mélyponton volt, hogy konkrétan a fejemre húztam a takarót és napokig csak az ágyat nyomtam a nagy kesergéstől. Azóta már tapasztalatból tudom, hogy ez a lehető legrosszabb, amit csak tehetek magammal. Ezért írtam meg most ezt neked, hogy ne hagyd elveszni a jókedvedet, csakis te tudod befolyásolni hogy mikor hogyan is érezd magad. Gondolj mindig arra, hogy te vagy a főnök, te vagy az, aki dönt minden kérdésben, te vagy az, aki eldönti, hogy ott tanyázik a mélyponton jó sok ideig, vagy megkeresi az utat a kiszabaduláshoz. Hallgass mindig a megérzéseidre, és azt csináld mindig, amihez kedved is van, és ha kicsit erőlködni is kell néha ezért, nem számít, csak az számít, hogy minél előbb újra a régi jó formádat hozhasd. Olyan sok évünk, olyan sok boldog pillanatunk mehet veszendőbe, ha engedünk a rossz érzéseknek, hogy nem éri meg akár csak egy percig is foglalkozni velük. Hidd el, hogy sokkal jobban jársz, ha erőt gyűjtesz és ha kicsit lassabban is megy az, amibe épp belekezdtél, nem baj, az a lényeg, hogy újra formába tudsz lendülni, újra tudod hozni a régi jól megérdemelt jó hangulatodat.
Küldök neked egy szép dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek