Ha fájdalmat érzel a szíved mélyén, olyan érzelmekkel találkozol, amiket nem biztos, hogy egyszerűen tudsz kezelni, olyan érzések tudnak elhatalmasodni, amiket bizony nem egyszerű magad mögött hagyni. Egy válás vagy bármilyen stresszes helyzet okozhat olyan fájdalmakat, amiket egyszerűen nem tudsz soha elfelejteni, ezeket nem tudja az idő soha begyógyítani.
Az érzelmeink irányítják a gondolatainkat. Mindig először azt tesszük meg, ami legelőször az eszünkbe ötlik, szinte gondolkodás nélkül cselekszünk, nem is mérjük fel a kockázati tényezőket, nem gondolkodunk előre, hirtelen ötlettől vezérelve teszünk meg dolgokat. Amikor a szívedet mardossa valami, nem olyan egyszerű ezen felülkerekedni, nem tudsz mindig jókedvű lenni, nem tudsz mosolyt erőltetni magadra, nem tudod jókedvűen nézni az eseményeket az életedben. Van, amikor az idő nem tudja begyógyítani a fájdalmas sebeket, minden erőfeszítésünk ellenére sem. Érzelmi lények vagyunk. Nem tudunk elmenni semmi mellett úgy, hogy ne társítanánk hozzá érzelmeket. A fájdalmas érzéseink azok, amik nagyon meg tudnak ragadni bennünk, bennünk ragadnak, a szívünk mélyén, ott, ahol a legsebezhetőbbek vagyunk. És nem kell hozzá sok, hogy nagyon meg tudjunk bántódni valamin vagy nagyon magunk alatt vágjuk a fát. Olyan érzések, mint az elutasítástól való félelem vagy a mellőzöttség, az elhagyatottság, de olyan érzelmek is, mint az alsóbbrendű érzés, vagy a hosszú távú stressz, ezek okozhatnak kiégést, olyan traumatikus érzések ezek, amikkel nehéz szembeszállni csakúgy, minden felkészültség nélkül. A negatív érzelmeink kigyomlálása időbe telik, mégpedig sokszor nem kis időbe telik, és nem is járunk mindig sikerrel, mindig maradnak bennünk tüskék, amik fájdalmat okoznak nekünk. Sokszor próbáljuk az időre hagyni a gyógyítást, de ez nem mindig válik be, mert van, amit az idő sem tud begyógyítani. Ezt tapasztalatból én is mondhatom, hiszen számtalan fájdalmas érzéssel küszködtem régebben én is, és nem mindegyiken jutottam túl. Az ember azt hiszi egy idő után, hogy túl van a nehezén, de mindig jön valami, ami visszarántja a mélybe, amitől nem tud egyszerűen megszabadulni. Ember legyen a talpán, aki mindenből gyorsan ki tud lábalni, aki könnyedén vesz minden akadályt, és aki könnyedén túl tudja tenni magát mindenen. Nem egyszerű dolog, az biztos.
Ha próbálsz tudatosan gondolkodni, egy idő után észre fogod venni, hogy a tudatalattid átveszi az irányítást, és minden okos gondolatodat félresöpri és önállósul. A tudatalattink mindent rögzít, amit életünk során teszünk. A tudatalattid tudja, milyen fájdalmas érzelmeket birtokolsz, mivel küszködsz a napod során. Minden érzést tárol, egyszerűen olyan, mint egy számítógép, a leghatékonyabban működő számítógép az egész univerzumban. Nem könnyű irányítani, hiszen az általunk létrehozott gondolatok mind energiát hordoznak magukban. A tudati elme szinte képes érzékelni más emberek gondolati energiáját. (próbáld ki, hogy hosszasan bámulod valakinek a tarkóját. Egy idő után az illető személy megérzi ezt, és hirtelen megfordul, és rád néz, mert megérezte, hogy bámulod). A gondolataink rendkívüli erővel bírnak. Attól függően, hogy éppen nyugalmat vagy éppen félelmet sugároznak, úgy fogjuk érezni magunkat nyugalomban vagy éppen félelemben. Ez tuti, hogy így van, én nagyon az érzelmek embere vagyok, és gyakorlatban átéltem ezeket az érzéseket. És a körülöttünk lévő emberek ugyanúgy érzékelik azt, ha éppen negatív formában vagy, vagy esetleg szárnyalsz a boldogságtól. Minden emberben, kivétel nélkül vannak bennragadt, fájdalmas érzések, amikkel nem tud mit kezdeni, nem képes felülkerekedni rajta. Ezeket nem képes az idő meggyógyítani, ezekkel talán csak meg kell tanulnunk együtt élni. A bennragadt érzelmek annyira kártékonyak, hogy nem jó ezekkel együttélni sem, valamilyen módon meg kell szabadulnunk tőlük, és tudatosítani is kellene magunkban, hogy ez a folyamat sikerült, hogy ne érezzünk fájdalmat semmi iránt. Ezért van mindig munkájuk a terapeutáknak, a coach-oknak, mert önmagunktól nem mindig tudjuk a megoldást. Én leveleztem coach-csal, és nagyon hasznos információk birtokába jutottam így, jobban megismertem magam, és könnyebb lett az életem. Nehezen tudjuk felfogni sokszor, hogy gond van, baj van, mert olyan félelemben élünk, ami meggátolja a józan gondolkodást. Azt mondják, hogy mindig mindenre van megoldás. Ezek a fájdalmas, bennragadt érzelmek azonban olyan kitartóan munkálkodnak bennünk, hogy nehéz dolog csakúgy, hirtelen megszabadulni tőlük. Mindig hagynak maguk után valamit, ami megintcsak felfordíthatja az életünket. Hogy véglegesen meg tudjunk szabadulni tőlük, ehhez kell az optimista látásmód, ez segít nyitottabban szemlélni saját magunkat. Én még mindig küzdök régi rossz berögzült fájdalmas érzésekkel, és ezek mindig itt lesznek bennem, mert egyszerűen nem tudom véglegesen kitörölni őket a tudatomból. Mindig fájdalmat fognak okozni, akárhányszor is gondolok rájuk vagy akárhányszor is jutnak az eszembe. Nem gyógyította meg őket az idő, nekem kell megszelídíteni őket úgy, hogy minél kisebb kárt tegyenek bennem. Ezt el kell fogadnom, mert én ilyen vagyok, nehezen gyógyulok, és mindig is lesz valami, amiről fájdalmas érzések jutnak az eszembe. De az élet szép tud lenni, és csakis erre fókuszálok én is legtöbbet, hogy minden napomból a lehető legtöbbet ki tudjam hozni.
Hallgass meg egy dalt, én nagyon szeretem, neked is tetszeni fog, majd meglátod! :)
Utolsó kommentek