Az önfegyelem szép tulajdonság, és jó, ha birtokolhatjuk, de rá is nevelhetjük magunkat. Sok mindent elérhetünk, ha rendelkezünk az önfegyelemmel. Nem szeretek rébuszokban beszélni, tudod, hogy olykor kríziseken megyek keresztül, de sikerülni szokott visszajönni a való életbe, szerencsére. Hát, ehhez kell nekem az önfegyelem, mert azokat az érzéseket leküzdeni, amik hátráltatnak, azokat irtó nehéz jól kezelnem.
Minden hibámmal együtt vállalom magam, még akkor is, ha ebből pont én nem jövök ki jól, mert amikor több rossz érzéssel küszködök, ott nehéz rendet teremtenem. Nehéz elfelejteni azokat a helyzeteket, amik visszamozdítóak, sok szép és jó élmény kell hozzá. De még ha tökéletesre nem is tudom hozni magam, azért annak örülök, hogy a kórházat sikerül jóideje elkerülnöm. Nagy szó ez, mert sokszor voltam rosszul, és amikor már a doktornő sem tud velem mit kezdeni, akkor ugye megáll az élet körülöttem. Már megszoktam, hogy mindig visszaesek, csak nehéz elfogadni. Már százezer trükköt próbáltam bevetni ezügyben, mindig mással próbálkoztam, és mindig azt hittem, hogy most meg fogok gyógyulni. De nem gyógyultam meg. Javultam mindig, de sosem tudtam egészen meggyógyulni. Ehhez kell az önfegyelem nekem sokszor, hogy ezt el tudjam tűrni. Nehéz dolog, főleg, mikor benne vagyok, de ha már százezer trükk nem használt, akkor nem valószínű, hogy a százezeregyedik fog. A reményt azért nem adom fel, mert én hiszek a csodás gyógyulásokban, de inkább abban, hogyha figyelünk önmagunkra, akkor megelőzhetjük a bajt. Erre kell törekedni mindig.
Egyik nap ilyen, a másik meg másmilyen, ez mindenkinél így van, és nem kell nekem sem felnagyítani a betegségemet, hogy tisztán lássak. Gyógyulni nem mindig könnyű, de nagyban segíthetjük a gyógyulásunkat, ha figyelünk mindig magunkra és észrevesszük, hogy mikor hol van baj. Szeretek egyedül gyógyulni, mert ilyenkor önmagamnak is be tudom bizonyítani, hogy van még bennem spiritusz, van még bennem rejtett tartalék, amire számíthatok. Mindig más és más gyógyít meg, ezért tényleg oda kell figyelnem minden apró részletre. Sok víz fog még lefolyni a Dunán, mire én rá tudnék találni az igazi varázsgyógyerőmre, pedig még naplót is vezetek a különböző lehetőségekről, amik szóbajöhetnek. Nem adhatom fel a küzdést magát, mert azt már tudom, ha nem törődöm önmagammal, annak nincs jó vége. Az egyik nap feledteti a másikat, úgyhogy ezt kell észrevenni, és minél kevesebbet kell panaszkodni, hiszen az még nem oldott meg semmit sem. Ez már több évtizedes tapasztalat, tanácsként is írhatom, mert én végigmentem már korábban a panaszkodás szinte minden fokozatán, és ezért tudom, hogy sosem volt jó vége. Fel kell tudni fedezni minden napban azt a sok szépet és jót, amit egy kedd vagy egy szerda, vagy egy péntek tartogat nekünk. Ha ezt sikerül meglátnunk, akkor az egész napunk szép lesz, és boldog mosollyal tudunk nyugovóra térni este is. :)
Hallgass meg egy dalt, és vigyázz magadra te is! :)
Utolsó kommentek