"az élet nem mindig habos torta..."

A feladás egy olyan negatív csengésű szó, hogy legjobb ha el is felejtjük milyen hatással bír ránk. De azért, hogy mégis képben legyünk, jó, ha tudjuk mit veszíthetünk, ha feladunk valamit.

Ezt a bejegyzést még korábban írtam (az elejét még régebben), volt egy álmatlan éjszakám, és úgy gondoltam, jobb ha kiírom magamból az érzéseimet. Olvasd szeretettel! :)

Lehet, idén az utolsó bejegyzés lesz ez, mert van olyan, hogy egyszerűen nincs már idő semmire. De majd kiderül, mit hoz az élet, és hogyan tudom beosztani az erőmet és az időmet is.

Talán fordítva is igaz, hogy a közérzetünk befolyásolhatja a hangulatunkat. Jó passzban lenni mindig is jó érzés, és az alaphangulatodat tudod befolyásolni egy kis ráérzéssel. 

Nem mindig figyelünk önmagunkra, elvonják a figyelmünket más, fontosabbnak hitt dolgok, események. Volt, hogy én sem vettem semmibe az életemet, nem gondolkodtam előre, nem tudtam mi lesz a tetteim következménye. Ezért is írtam a címben, hogy szeresd az életedet.

Fiatalon mindent lehet, nincs semmilyen visszahúzóerő, nincs ami miatt bármit is kétszer meggondolnánk, nincs bennünk félsz, nincs bennünk gyengeség, csak az éppen jelenlévő temperamentumunk dönt mindenben.

Mindig melléd szegődhet a szerencse, ha kicsit noszogatod a lehetőségeket ehhez. Azt mondják, hogy általában azoknak van több szerencséjük, akik foglalkoznak is vele, akik többször próbálkoznak, hátha bejön egy tippjük, akik mernek kicsit kockáztatni is.

Ha csak a magad számára jegyzel le fontos mondatokat, már az is jó. Később, visszaolvasva elő tudod idézni magadnak a leírtakat, és olyan jó érzés, mikor újra felidézzük azt a pillanatot, amikor hallottuk ezeket a bölcs szavakat.

Hinned kell magadban, mindig minden körülményben. Hinned kell, hogy egy új nap elé nézel, elhagyva a régi rosszat, elhagyva azt, ami megmérgezi az életedet. Amikor rossz lapokat kapunk a sorsunktól, hirtelen megijedünk, azt hisszük, csak minket sújt az élet. Pedig ha körülnézel a környezetedben, láthatod, másoknak is meg kell vívniuk a maguk csatáját.

Hajnalodik..., és én rád gondolok. Fel-felébredsz, próbálsz visszaaludni, de ne megy. Az előbb még arra biztattalak, hogy húzd a nyakadba a paplanodat, mert még nagyon éjszaka van, de már pirkad, lassan reggel lesz.