Ezt a bejegyzést még korábban írtam (az elejét még régebben), volt egy álmatlan éjszakám, és úgy gondoltam, jobb ha kiírom magamból az érzéseimet. Olvasd szeretettel! :)
Hosszú az út, amin végig kell mennünk életünk során, mégis a legvégén úgy érezzük, hogy elszaladt mellettünk az életünk. Miért van ez? Nem figyelünk szerintem önmagunkra sem, és a minket körülvevő környezetünkre sem eléggé és ráadásul hagyjuk, hogy olyan dolgok, események suhanjanak el mellettünk, amiknek igazán tudnánk örülni, és élvezni tudnánk az életünket. Nagyon sok víz folyt le a Dunán, amíg ilyen szintre hoztam az életemet, mint amilyen most is úgy általában. Küszködtem, vegetáltam, meghíztam, eltunyultam a betegségem hatására. Most már, hogy idősebb lettem, megértettem, hogy felesleges a sok izgalom, aggódás, lehet azért, mert már valószínű, hogy kevesebb van hátra, mint amit eddig megéltem.
Kicsit megnyugodtam, átterveztem sokszor az életemet, mert korábban attól féltem, hogy egy gyors ütemű hanyatlásnak vagyok kitéve. De szerencsére megállt a romlás, és maradtam egy bizonyos szinten, innen tudok felfelé építkezni. Ez a szint, amiben most vagyok, ez is beteges, de tudok már önfeledten nevetni, vannak terveim, ötleteim, és ahogy az asszisztensnő mondta nekem, ki kell alakítani egy olyan ritmust az életemben, hogy olyan célom legyen (legalább egy), ami mindig kiugraszt az ágyból, amit szívesen csinálok, amit abba sem akarok hagyni ha egyszer belekezdek.
Hogy mi az, ami ki tudna ugrasztani minden napomon az ágyból, és amit szívesen is csinálok, amit abba sem akarok hagyni ha egyszer belekezdek? Nos! Szerintem ez maga az írás! Ha tudom, hogy lesz lehetőségem a nap folyamán írni a blogba, hát, az olyan mennyei érzés nekem, hogy szavakkal el sem mondható. Megszerettem az írást, sokat segít, hogy kiírom magamból az örömömet és akár a bánatomat is. De térjünk csak a tárgyra - Mit tudunk tenni azért, hogy boldog és vidám életet élhessünk?
Ha boldogok vagyunk, nemcsak önmagunkkal törődünk, figyelünk másokra is, figyelembe vesszük az érzéseiket, azt, hogy éppen mit csinálnak és min gondolkodnak. A boldogságot nem sajátíthatjuk ki nagyon magunknak, hiszen lehet, épp mások okozták, hogy mi olyan nagyszerűen is érezzük magunkat ebben a pillanatban. Hálásak lehetünk ezért, és ha részt veszünk a nagybetűs ÉLET - ben, akkor mindig tudnunk kell alkalmazkodni egymáshoz. Hogy az életünk boldog és vidám lehessen, meg kell tanulnunk élvezni magát az életünket. Sok feszült pillanatot élünk át nap mint nap. Azért, hogy ez ne így legyen, jó lenne ha tudnánk szelektálni az érzéseinket. Amik jóérzéssel töltenek el, azokra jobban fókuszáljunk, amik kiábrándítanak minket, azokkal ne is foglalkozzunk. Nehéz ügy, kemény dió, mert a negativitás olyan erősségünk, hogy pokolian nehéz megszabadulni tőle. Van, mikor nem is sikerül, ilyenkor vagyunk bosszúsak és ingerültek. Amikor boldogok vagyunk, minden mérgünk tovaszáll egy pillanat alatt, átadja a helyét a felhőtlen vidám gondolatoknak. Ilyenkor minden sokkal jobban megy, egyszerűbb az életünk, felszabadultak tudunk lenni és világmegváltó ötleteink vannak. Csak úgy tudunk boldog és kiegyensúlyozott életet élni, ha a szívünk mélyén nyugodtak vagyunk, nem őrlődünk fölösleges problémákon, szabadnak érezzünk magunkat, együtt szállunk a felhőkkel, nincs semmilyen rossz érzés bennünk. Aki kicsit is ad arra, hogy boldog lehessen, bizony figyelnie kell arra, mikor érzi úgy, hogy kezdenek rossz irányba menni a dolgok. Ha nyakon tudunk csípni kallódó rossz gondolatokat, érzéseket, százszor könnyebb dolgunk van, mintha csak úgy szimplán engedjük, hogy a nyakunkba zúduljon a tengernyi rossz érzés, amit kénytelenek leszünk elviselni.
Mindig van lehetőséged arra, hogy jó irányba tereld az életed szekerét. Ha olyan természeted van, hogy hamar lehet téged felvidítani, szerencsés vagy, mert könnyebben veszed az akadályokat is. Nem neheztelsz meg másokra, mert például sokáig időznek a fizetésnél a boltban, nyugodt tudsz maradni olyan feszült helyzetekben is, amikor másoknál már rég elszakadt a cérna. Felvidít egy szó, egy mozdulat, egy jól irányított beszélgetés, és nem hoz ki a sodrodból semmi. Nem tudsz igazán haragudni senkire, mert ilyen a természeted, amit lehet, örököltél is, de ki is fejleszthetted magadban az évek során. Sokat tehetünk mi magunk azért, hogy boldogok és vidámak legyünk. Csak kicsit kell néha ötletelni, csak kicsit kell néha visszavenni a tempóból ami feszültséget gerjeszt, csak kicsit kell jól összpontosítani, hogy azt vegyük észre a világban, ami nagyszerű, és ne azon sopánkodjunk, amire talán nincs is ráhatásunk. Ha naponta gyakoroljuk, hogy észreveszünk dolgokat, amik felkeltik a figyelmünket és foglalkozunk is velük (például, hogy milyen szépen süt le ránk a napsugár, vagy hogy milyen szép is volt tegnap éjszaka, mert az égbolt teli volt csillagokkal), akkor a képzeletünkben megjelennek a mai vagy a tegnapi nap élményei, és újra átéljük ennek boldogságát. Azt mindenki érzi, hogy boldogan sokkal könnyebben boldogul az életében, mint bosszúsan, mérgesen, dühösen. Ezért is kell szelektálnunk néha az érzéseink között. Ha sikerül, olyan boldogságos pillanatokat élhetünk át, ami megörvendezteti a szívünket és a lelkünket egyaránt. Figyelj ezért mindig arra, hogy milyen gondolatokat dédelgetsz magadban!
Hallgass meg egy dalt, s érezd át a boldog életed minden pillanatát! :)
plusz egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek