"az élet nem mindig habos torta..."

Amikor úgy döntünk, hogy gyermeket vállalunk, sok minden megfordul a fejünkben. Alkalmas vagyok-e a szülői szerepre? Hogy fogunk élni ezután, le kell-e mondani valamiről, vagy az, hogy gyermekem lesz milyen módon változtatja meg az életemet? Sok kérdés fogalmazódik meg bennünk, és csak akkor érdemes vállalni az anyai szerepet, amikor minden porcikánkkal kívánjuk, hogy gyermekünk születhessen.

Minden édesanyának és leendő édesanyának küldök szeretettel egy dalt, amit még én énekeltem az én gyermekeimnek, amikor még nagyon kicsik voltak. Amikor énekeltem, olyan csodás mesevilágba kerültem én is, hogy a szavak, a mondatok elvarázsolták az én szívemet is. Nem csak az édesanyák, de az édesapák is sokat játszanak a kis gyermekükkel, őrzik, védik, óvják, nevelik napról napra őket. Ugyanolyan tisztelet illeti meg őket is, mert mindenüket odaadnák ők is, hogy boldognak és vidámnak lássák mindennap a gyermeküket. Lehet, hogy van, amikor le kell mondanunk valamiről, vagy másképp kell szervezni a napjainkat, hogy azt az örömöt vagy azt a figyelmet tudjuk biztosítani a gyermekeink számára, amit szeretnénk, de biztosan tudom, hogy ez nem áldozat, ez olyan belülről jövő jóság és szeretet, ami minden édesanyában és édesapában megvan.

Teljen ez a vasárnap olyan hangulatban, olyan vidám és gyermekzsivajos hangulatban, hogy örökké emlékezzünk majd rá, és eltegyük ezt a képet az emlékeink közé. Szeretettel köszöntök minden édesanyát, akik tudom, hogy éjt nappallá téve élik sokszor az életüket, legyen minden napjuk áldott, békés, örömteli. Akik még csak most tervezik, hogy egyszer majd gyermekük lesz, bennük legyen meg az a bizalom, az a gyöngédség, az a kitartás, ami mind kell ahhoz, hogy jó édesanyák tudjanak lenni. Sok-sok érzelem kavarog ilyenkor a fejünkben. Az egyik ilyen érzés mindenképpen a hála érzése az édesanyánk iránt, aki minket fölnevelt, féltve óvott minden bajtól, és átadta azt a tudást nekünk, ami benne megvolt. Köszöntsük sok szeretettel édesanyánkat, aki olyan féltve engedett el minket otthonról, mert érezte, hogy valamikor el kell végleg engedjen, és úgy várt haza minket, hogy már tudta, hogy képesek leszünk a saját lábunkra állni. Öleljük meg őt, szorítsuk meg a kezét, és vigyázzunk rá, hogy nagyon sokáig együtt lehessünk. Boldog anyák napját kívánok minden édesanyának és leendő édesanyának is. :)

+ egy ráadásdal csak neked. :)

Az idézet pontosan így szól: "A kemény idők soha nem tartanak sokáig. A kemény emberek igen." (Robert Harold Schuller). - Nincs mit tenni olyankor, mikor a sors olyan feladat elé állít minket, hogy azt sem tudjuk, vajon milyen módon fogunk a megvalósításához. Kapunk hideget, meleget néha az élettől, viszont mindig az eszünkben kell tartanunk, hogy mindenből van kiút, ha helyesen közelítjük meg a problémát.

Voltam ma orvosnál, és tudom, hogy többször mondta már nekem a doki, hogy le kell fogynom, mégis úgy szíven ütött a tény, hogy már mióta küszködök és semmi, de semmi eredményre nem jutottam. Sőt! Inkább romlottam, mint javultam volna. Ahogy bandukoltam haza, eszembe jutott, hogy vészesen fogy az az időm, amit fogyókúrára vagy életmódváltásra használhatnék. Ezért nagy elhatározásra jutottam.

Biztosan voltál már úgy, hogy nem vártál senkit, mégis örömteli találkozásban lett részed. Sokszor szoktam csak úgy merengeni, kinézni az ablakon, elréved a tekintetem, és közben arra gondolok, bárcsak történne valami jó, valami szép, valami érdekes. És ilyenkor elkalandoznak a gondolataim, észre sem veszem, hogy körülöttem alakulnak az események, és hirtelen mégiscsak történik valamilyen csoda, amire nem is számítottam.

A szerelem kivétel nélkül mindenkire rátalál, olyan érzés ez, mintha egy csodálatos álomvilágban élnél, ahol minden megvalósul, bármit is szeretnél. És a szerelemben az a jó és szép, hogy ez igaz is. Bármit kívánsz, bármit akarsz elérni az életedben, olyan könnyedén teszed ezt meg, hogy egy varázslatos mesében sem teszi ezt könnyebben egy tündér vagy egy angyal. Olyan végtelenül könnyednek érzed magad, szárnyalsz a boldogságtól, és nem is érdekel különösebben semmi és senki más, csak a szerelmed.

Vajon mi választjuk meg hogyan éljük le az életünket? Mi választjuk meg, hogy hol dolgozzunk, vagy a körülmények alakítják esetleg a sorsunkat? Mitől függ, hogy milyen lesz a következő napunk? - ilyen kérdéseket lehetne feltenni mindennap magunknak. És valószínű, hogy fel is tesszük ezeket a kérdéseket, csak nem mindig találunk rájuk választ.

Ha a boldogság már beférkőzött a szíved csücskébe, örömteli hangulatban vagy, átjárja a szívedet a melegség, és tudod, hogy soha többé nem engeded meg senkinek, hogy valaha is elvegye tőled ezt az érzést. Telve vagy szeretettel, sugárzóan jó kedved van, és tudod, megérdemled ezt a boldogságos hangulatot. Éld át teljes szíveddel az örömöt, adj hálát a jó Istennek, hogy megélheted teljes valójában a felszabadultság vidám és békés érzését.

Nem minden napunk egyforma hál'Istennek, de sokszor tűnik úgy, mintha az érzékeink játszanának velünk, és egy monoton fázisba kerülünk, unalmassá válnak azok a dolgok, amikért pedig egykor mennyire rajongtunk.

Most ismét a sinusgörbét utánozom érzelmileg, hol jobban vagyok, hol pedig gyengébben. Meg kell találnom, rá kell jönnöm, hol csúszhatott ki a lábam alól a talaj. Amikor írok neked, kicsit mindig elfelejtem, hogy beteg vagyok, és próbálok olyan szép dolgokról írni, amik engem is foglalkoztatnak, és lehet, hogy téged is.