"az élet nem mindig habos torta..."

Sokat morfondírozom azon, vajon miért van, hogy amivel nem akarunk találkozni, azzal biztosan összehoz a jó sorsunk. Meg kell vajon tanulnunk megoldani egy-egy problémát? És ha se kedvünk, se hangulatunk mindehhez, akkor vajon mi a teendő?

Lehet, hogy át kell értékelnünk néha azt, amit az életünkről gondolunk. Előfordulnak olyan szívszorító esetek, amikre nem is számítottunk. Előfordulnak olyan drámák, amik örökre megváltoztathatják az életünket. Hogyan vagyunk képesek ilyenkor is újra megtanulni élvezni az életünket?

Nézz körül most a szobádban. Mire figyeltél fel legelőször? Mi vonzza a tekintetedet máris? Kellemesen érzed magad vagy van egy külön kis kuckód, ahová senkit sem engedsz be csak úgy váratlanul? Nézd meg, hogy mi vesz körül. Ezeket az apró csodákat, amik megörvendeztetnek, te magad teremtetted meg, a kétkezi munkáddal, az ötletességeddel, és ami csak úgy jött és most a tiéd, azt meg is érdemelted a jó sorsodtól.

Nem feltétlen rossz események azok, amik hirtelen befolyásolják az életünket. Bár nem vagyunk ezekre teljes mértékben felkészülve, annyi tapasztalatunk van, hogy ne árnyékolja be a napunkat az, hogy gyorsan kell esetleg döntenünk, vagy gyorsan kell tenni valamit, hogy az esetleges rossz behatásokat elkerüljük.

A kisördög sosem alszik. Mindig van előre kigondolt terve, hogy miként is tegyen nekünk keresztbe, hogyan hátráltasson minket az előrejutásban. Ha hallgatsz a kisördögre, ha hagyod érvényesülni, gyakran kerülhetsz bizonytalan helyzetbe.

Előfordul bizony nem is olyan kevésszer, hogy kifutunk az időnkből. Csodálkozunk, hogy az előbb még annyi mindenre volt időnk, most pedig már szinte semmire sem. Valamit valamikor nem jól csináltunk, ezért kerültünk csávába.

Nemsokára felébredsz, de lehet, hogy már velem együtt ébredtél és örülsz, hogy találtál pár órát még reggelig magadnak. Töltsd hasznosan ezeket az órákat, de nyugodtan pihenhetsz is, ha az megnyugtató a számodra. Az aktív pihenés mindig kifizetődik.

Van, mikor kitesszük a szívünket, a lelkünket, beleadunk apait, anyait, mégis másképp alakulnak a dolgaink, mint azt reméljük. Olvasom a citatum.hu oldalon az egyik idézetet, - "Csak akkor fogod fel, valójában mennyire szeretsz valamit, ha az a valami veszélybe kerül." (Tonke Dragt)

A magam részéről igencsak a túlérzékenyek népes táborát képviselem. De egyre inkább fejlődöm. Tesztelhetjük magunkat, ha szeretnénk. Kérdezzük meg magunktól úgy őszintén, hogy "hamar felkapjuk-e a vizet?", és ha a válasz igen, akkor törődnünk kell az érzelmeinkkel.

Mindig tudunk a meglévőnél szebbet, jobbat, tökéletesebbet nyújtani, alkotni, csak elhisszük magunkról, hogy ez nem lehetséges. Amikor pácban vagyok érzelmileg, mindig a jó öreg Természethez fordulok segítségért.